Miért veszik a Golfot, mint a cukrot?

Volkswagen Golf 1.4 TSI - Az Autó?

Az ötös Golfhoz képest a VI. karosszériája nem sokat változott, tengelytávja, külső méretei nem vagy alig módosultak.

_{2009.05.07 11:07rukko.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Bár a hatodik kiadás még újnak számít, senki nem bámulta meg, még csak utána se fordultak. Autós kérdésekben egyébként tájékozott ismerősömnek kb. 5-8 perc kocsi melletti serteperte után kezdett derengeni, hogy itt valami nem stimmel. Bátortalanul kérdezte, hogy ez tényleg a hatos Golf? Nem is hallott róla, hogy az ötöst nemrégiben nyugdíjba küldték. „Szinte nem is különbözik tőle” – állapította meg.

Egyet kell értenünk. A VW Golf úgy újult meg, hogy megjelenésében alig változott. Ugyanazok az arányok és stíluselemek, ugyanaz az észrevétlen elegancia. Pedig ez nem egy facelift: minden porcikájában új autó született.

Szolid alapok

Persze érthető, ha Németország évtizedek óta legkelendőbb autóipari terméke semmilyen design-meglepetéssel nem szolgál: ez nem egy olasz autó, eddig sem a bátor mozdulatokkal felskiccelt mediterrán vagányság adta el a Golfot. Sokkal inkább az a szolid kiszámíthatóság, amire 40 felé közelítő vagy azt meghaladó korú igényesebb középrétegek többé-kevésbé unalmas mindennapjaikban vágynak. Hát most megkapják a magukét.

Az autó – meglehet, azt kellene írnom: jármű – legtöbb részlete iszonyúan átgondolt tervezési folyamatra enged következtetni. A zárak nyitására a külső lámpák kedves „welcome” fénnyel köszöntenek. Beülést követően azonnal egy megmagyarázhatatlan jóérzés fog el. Nem lehet pontosan megmondani az okát, a tökéletes összeszerelési minőség és a nagyon gusztusos utastér berendezéseiből sugárzó roppant masszivitás valószínűleg közrejátszik benne.

Ma már persze minden magára valamit is adó alsó-középkategóriás kifogástalanul van összerakva, a Golf nem is ebben, hanem a felhasznált anyagokban kerekedik föléjük, mert az átlagnál puhább és finomabb plasztikokból építkezik. Itt is előfordul a keményebb műanyag, de egyrészt jóval kisebb mennyiségben, másrészt puha anyagokkal körbeölelve úgy, hogy semmi nem utal rá: Wolfsburgban is ismerik a költségcsökkentés szót. Az ajtókon is sok a szövet, a felületek, tárolók többnyire béleltek – bárhová szívesen nyúl a kéz.

Egy kivétellel: a szivargyújtó rekesze feletti műanyag rész alja eldolgozatlanul türemkedik ki, ami ugyan nem látható, de a lent középen matató kéz fejét akár fel is dörzsölheti. Az ajtók nagyobb kategóriákat idézően, páncélajtószerűen puffanva csukódnak. Nézzük a rakodási lehetőségeket: az ülések alatt kihúzható fiókok (bélelt), kibillenthető rekesz a vezető bal lábánál (nem bélelt), egyliteres palack elnyelésére is alkalmas térképzsebek (bélelt), kartámaszként is funkcionáló doboz a két ülés között (bélelt), szemüvegtartó a tetőkárpitban (nem bélelt). Nagy a kesztyűtartó is, ezzel együtt az apró kacatoknak jó lenne még valami könnyen hozzáférhető mélyedés.

Az első ülések háttámlája nélkülözi a zsebet, a hátsó ajtórekesz egy vicc. Korrektül tervezett autóknál gyakran ismételgetett közhely, hogy a kapcsolók kézre esnek, minden ott van, ahová várjuk. A Golfot próbálgatva valahogy ennek a mondatnak is több létjogosultsága van, mint általában, mert itt TÉNYLEG minden ott van. Józan ésszel nem megmagyarázható az oka, de a Golf észrevehetően ösztönösebben kezelhető, mint a legtöbb kategóriatársa.

Azt hiszem ez az, amit a németek nagyon tudnak. Az összes gomb, kezelőelem, bajuszkapcsoló és kallantyú egyszerre masszív és finom működésű: öröm gépészkedni velük. Kár, hogy a fűtés gombjai egy árnyalatnyit kicsire sikerültek, az viszont jó hír, hogy a – felárért – oldalanként külön is szabályozható klíma tekerője fokonként változtatható és nem félfokonként, ami más autókban idegesítő.

Apróságról van szó, önmagában talán fel sem tűnne, azonban a konkurenciával összehasonlítva észreveszi az ember, hogy a kevesebb ezúttal több. A nyomkodós gomboknál praktikusabb tekerős megoldás hátránya, hogy a 23 fok feletti számokat eltakarja maga a tekerőtárcsa, így ránézésre a vezető nem látja a pontos értéket. A ködlámpák kanyarkövető üzemmódot is ismernek (extra pénzért), az index pillanatkapcsolóval növeli a komfortot. Kár, hogy a rádió a kormányról nem vezérelhető alapáron.

A szintén nem széria tempomat kapcsolói az általánostól eltérően nem a kormányon, hanem a baloldali bajuszkapcsolón találták meg helyüket, amiből az következik, hogy az ezzel való babrálás során néha nem kívánt irányjelzésbe is belebonyolódunk – hoppá, egy ergonómiai baki… Sokat idegesítettek ezen kívül az elől-hátul maszatoló ablaktörlők. A Golfot nem túl nagy méretei és viszonylag alacsonyan tartott övvonala elég jól átlátható autóvá teszik, egyedül a brutálisan széles C-oszlop zavar hátrapillantáskor. Megszokott Golf-stílusjegy, de ettől a hátrány még hátrány.

Talán felesleges megemlíteni, hogy a vezető számára pompás vezetési pozíció alakítható ki, külön dicsérendő a nagyon széles tartományú ülőlap-emelhetőség, amelyet legalacsonyabbra állítva még 180 cm körüli sofőrök is sportautósan mélyen ülnek a Golfban. Kár, hogy a széles tartományú mozgás a kuplungra is vonatkozik: túl hosszú úton jár a pedál, ami régi VW-sajátosság.

	[1/4]
1. oldal Gondolatok és sörösrekesz a könyvtárban Feltöltve Kényelemre hangolva

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter