Nem felejtik el, honnan jöttek

XXI. századi rabszolgák - új Drogbákat keresve

A XIX. század végén az európaiak őrült rohamot indítottak Afrika felosztásáért. Bő egy századdal később újabb attak kezdődött, csak ezúttal a legtehetségesebb futballistákért, akiket aztán szerte Európában milliók imádhatnak.

_{2008.01.31 08:10EItmann Norbert, ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Érdemes megnézni a statisztikákat, mennyit is változott néhány év alatt Afrika „népszerűsége”: míg a 2002-es Mali-beli tornán csak nyolc játékost „veszített el” ideiglenesen az angol Premier League, addig idén ez a szám 42! És messze nem Anglia vezet az Afrika-kupa játékosokat illetően: Franciaországból például 56-an „vándoroltak haza”. 

És a szám várhatóan csak nőni fog: a húsz Premier League együttesből tizenöt küldött ugyanis a kontinenstornára megfigyelőket. „Aligha azonnal igazolnak a klubok játékosokat. Amit mi figyelünk, az a jövő” – mondta Frank Arnesen, a Chelsea fejlesztési igazgatója. 

A londoni együttesnek amúgy négy játékosa is szerepel az idei Afrika-kupán – Didier Drogba, Michael Essien, Salomón Kalou és Jon Mikel Obi –, akiket mindösszesen 100 millió dollárért igazoltak anno európai gárdák. A cél tehát minél nagyobb tehetségeket szerezni minél jobb áron, akikből aztán a vén kontinensen lehet világsztár.

Ismeretlenekből világsztárok 

És hogy mennyire figyelnek a jövő reménységeire a játékosügynökök és a klubok képviselői, arra jellemző a Newcastle technikai stáb egyik tagjának, Steve Roundnak a nyilatkozata: „ott van például Habib Beye, akit négy millió dollárért igazolt le az Olimpique Marseille. Egy hasonló képességű válogatott, már európai tapasztalatokkal rendelkező játékost egy angol klub 20 millió dollár körül szerződtetne”. 

Azaz ha egy francia élcsapat nem is vetekedhet a legnagyobb angol, spanyol vagy olasz klubok költségvetésével, alaposan felsrófolhatja az árát egy afrikai tehetségnek, akit potom pénzért hozott a fekete kontinensről. 

A gazdasági szempontok mellett sportszakmai tényezők is fontosak: amióta elszaporodott az afrikai játékosok száma Angliában, az átlag futómennyiség 2,5 kilométerrel nőtt. „Mindez az otthonról hozott jobb fizikai képességeknek köszönhető” – mondta Round. 

A Manchester City edzői karának tagja, Tord Grip is egyetért: „az afrikai focisták erősek, atletikusak, és fantasztikus technikai mutatókkal rendelkeznek. Ráadásul motiváltak köszönhetően annak, hogy egy sok problémával küszködő, szegénységgel teli helyről érkeznek.”

Foci az utcán egész nap 

És hogy mennyit számít, hol és milyen körülmények között nőnek fel a fiatalok? „Afrika minden országában a gyerekek reggel nyolctól sötétedésig az utcán fociznak. Amikor millió focista gyerek van, aki egész nap az utcán nyomja, természetes, hogy nagyobb a választási lehetőség. Mint ahogy ez Brazíliában is így van” – mondta a Tottenham sportigazgatója, Damien Comolli. 

Tehetségeket felfedezni drága mulatság. A BBC információja szerint az egyik legfontosabb Premier League klub például 2 millió dollárt költ csak arra, hogy új tehetségeket fedezzen fel világszerte. 

Ugyanakkor nem árt a szoros kapcsolat az egyes országok futballiskoláival sem, már ha létezik ilyen. Az Arsenal például jó viszonyt ápol az Elefántcsontparton működő fociiskolával, ahova ma már az Ágyúsok kötelékébe tartozó Kolo Toure vagy Emmanuel Eboué is járt. 

És hogy mi igaz abból a felvetésből, hogy az afrikai játékosok a XXI. század rabszolgái? Nos, aligha szenvednek hiányt a labdarúgók, amint a vén kontinensre kerülnek, ugyanakkor épp Samuel Eto’o, a Barcelona kiválósága nyilatkozta nemrég, hogy messziről sem kezelik egyformán az afrikai és európai játékosokat. 

Ami pedig szintén fontos szempont: a fekete kontinensről érkező focisták soha nem feledik el, honnan jöttek, és hogy mennyire szükség van a kiemelkedett, sztárjátékosok anyagi és erkölcsi támogatására Afrika egy-egy szegény országának.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter