Bolondok a devizahitelesek?

Önt is devizaidiótaként kezelik?

A válság kirobbanása óta elmúlt időszak egyik legidegesítőbb fogalma a "devizaidióta", azaz olyan ember, aki az árfolyamkockázat ellenére devizában - főleg svájci frankban - vett fel kölcsönt a bankoktól. Holott itt szó sincs idiotizmusról: a devizahiteles pontosan annyira idióta, mint az, aki nem számolt a gazdasági világválsággal. Azaz, mint mindenki.

2011.08.11 07:57sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Nemrég látott napvilágot a képviselői tartozások listája. A kormánypárti képviselők összesen 1,5 milliárd forint tartozást halmoztak fel, ami - mivel 225 Fidesz-képviselő ül a parlamentben - fejenként majdnem hétmillió forint. Csak jeleznénk, ez a frakció irányítja az országot, a gazdasági közbeszédet meghatározó pénzügyi szakemberek és újságírók szerint tehát megannyi devizaidióta, élükön a tartozási lista első helyezettjével, a közgazdász végzettségű Rogán Antallal.

Múlt heti interjúja óta tisztában vagyunk vele, hogy Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó már 2007 óta tudott a készülő válságról, amit persze készséggel el is hiszünk neki, pont annyira, mint hogy ő találta ki a szociális népszavazást, de nem sokan vannak ezzel így. Magyarországon másfél millió család nyögi a devizahitelek egyre emelkedő költségeit. Ekkora tömeget ilyen könnyedséggel leidiótázni olyan képesség, amivel csak a legönteltebbek rendelkeznek.

Ideje lenne elfogadni, hogy az efféle gazdasági liberalizmus törvényei – azaz mindenki a saját döntésért felelős – csak olyan állapotban állják meg a helyüket, ahol az állam adó formájában nem nyúlja le minden hónapban a megkeresett összeg felét, és ez még a Fidesz főleg átlagos- és kiskeresetűeket hátrányosan érintő adócsökkentését követően is igaz. A devizahitelesek problémája igenis az államra tartozik, rendkívül káros és félrevezető a „devizaidiótázás”, ami azt sugallja, hogy a hitelesek rossz döntést hoztak, ezért saját maguk szerencséjét pecsételték meg. Sztori vége, probléma letudva.

Ennek ellenkezője igaz. A devizahiteles pont annyira hozott rossz döntést, mint az alkalmazott, aki azt gondolta, még jövőre is lesz munkája, ezért megengedhet magának egy új televíziót a harmincéves Orion helyett. Ezért megsegítésük, helyzetük könnyítése legalábbis részben állami, kormányzati feladat. Apropó, plazmatévézés: újabb önáltató sztereotípia, hogy a magyarok nagy része fölösleges plazmatévére verte el a svájcifrank-hitelt: a legtöbben lakást vásároltak, hogy két kisgyerekkel, harmincon túl már ne a szülők nyakán kelljen lógni, ami lássuk be, érthető igény. Legalább akkora – és legalább olyan megalapozatlan – hazugság ez, mint az, hogy minden segélyre kifizetett adóforint a kocsmapultok kasszáiban és játékgépekben talál új otthonra.

Ideje lenne rádöbbenni, hogy egyes sztereotípiák elterjedése rossz döntésekhez, felelőtlen kormányzati viselkedéshez vezethet, más szóval: annak, hogy a szavaknak, a kifejezéseknek valódi ereje lehet. Egy devizahiteles joggal szidja az amerikai kormányt, a tengerentúli és a hazai jegybankot, a devizahiteleket dögivel kibocsájtó bankokat, de ha nem aranykeretes, zebramintával díszített ablaktörlőre dobta ki a svájcifrank-hitelt, akkor önmagát nem.

Önmagában az is botrány, hogy az ügyben érdemi kormányzati cselekvésre csaknem egy évet kellett várni, hogy hiába kérdezte mindenki, hogy hol késik a homályos elnevezésű, de régóta beígért eszközkezelő. De a Fidesz által jelenleg kitalált megoldás csak a probléma elodázására jó, hosszú távú kezelésére nem. Az ideiglenesen rögzített árfolyam mentséget nyújthat azoknak, akik feje felől már kezdenék bontani a tetőt a behajtók – hátha három év múlva jobb lesz – de azoknak nem, akik egy darabig még képesek nyögve és nyelve fizetni, majd egy idő után nem.

Szó nincs arról, hogy a kormánynak kellene kifizetni az általunk felvett lakáshitelt. De ha már államosították a magánnyugdíj-pénztári megtakarításokat, ha már kiszórtak saccra 500 milliárd forintot adócsökkentésre, ha már minden létező szociális ellátás csökkent az elmúlt időszakban, talán el lehetett volna gondolkozni egy, az ideiglenes árfolyamrögzítésnél megnyugtatóbb megoldáson. Persze devizaidiótáknak minek, gondolhatja a parlamenti képviselő, minden hónapban 29 napig, miután befizette a megemelkedett törlesztőrészletet.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.