A maják letűnt világa

Tóba vetett szűzek, vérre menő foci, fejlett tudomány

Egy közép-amerikai nép a fejlett világot megelőzve forradalmasította a matematikát, pontosabb időszámítást használt, mint mi napjainkban, embert áldozott és fanatikus vallásossággal hitt a kancsalság előnyeiben...ők voltak a maják.

2008.05.07 12:22an-no.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A maja kultúra első csírái a sumér-és az egyiptomi civilizációval egy időben jelentkeztek Közép-Amerikában. A népcsoport tagjai az amerikai indiánok közül elsőként voltak képesek az önálló fejlődés útjára lépni, és egységes államokat létrehozni - utóbbi időpontját a történelemtudomány Kr.e. 1500 körülre teszi. Birodalmuk meglepően hosszú ideig, majd három évezreden keresztül állt fenn, e tekintetben az egyiptomi és a távol-keleti civilizációkhoz mérhetjük őket. 

A maja indiánok történelmük során több alkalommal is elvándoroltak városaikból, és új településeket alapítottak, kultúrájuk nyomai napjainkban legfőképpen a Yucatán-félszigeten, továbbá Guatemalában és Hondurasban fedezhetők fel.
 
Ami egy letűnt vallásából ránk maradt 

A maják már két évezreddel az európai hódítók megérkezése előtt ismerték az írás művészetét, amelyet a papíralapú könyvekhez rendkívül hasonló, fakérgekből összeállított kódexeikben is gyakran alkalmaztak. A kódexkészítés művészetét az amerikai indiánok közül egyedüliként ők sajátították el. Ez alapján joggal feltételezhető lenne, hogy a spanyol konkvisztádorok által leigázott kultúráról rengeteg írásos emlék maradt az utókorra, ám a valóság ettől eltér. 

A Yucatán-félsziget meghódítását követően az immár „biztonságossá” vált területen a katonák után nem sokkal később megjelentek az első hittérítők is. A ferences papok többsége békés úton kívánta terjeszteni a keresztény vallást, ám közülük hamarosan az egyik legvadabb természetű atya, Diego de Landa jutott vezető szerephez. Landa nem válogatott az eszközökben, hogy kiirtsa a „bűnös eretnekség”-nek tartott, még élő maja hagyományokat. 

Hamarosan lángba borult a Yucatán-félsziget, Landa útját égő templomok és vérpadok százai jelezték az arra tévedő számára. Ezer számra törték össze a bálványoknak mondott istenszobrokat és büntették halállal az ősi vallási ceremóniákban résztvevőket. Az első újvilági eretneküldözéssel egyidőben minden gyanús lett, ami az öreg kontinensről érkezők szemében idegen és ismeretlen volt. Így vált tiltottá a maja szobrászat, a zene, a hieroglifikus írás vagy az európainál jóval fejlettebb csillagászat művelése, amelyek mögött Landa mind démoni sugallatott sejtett.

1562-ben utolérte a végzet az indián kultúra felbecsülhetetlen értékű kódexeit is, melyek hatalmas máglyába rakva napokig világították meg az ősi városok utcáit. Landa és emberei olyannyira alapos munkát végeztek, hogy a maja indiánok vallását és kultúráját mára már csak az elpusztíthatatlan, hatalmas kőépítmények és azok díszítése tükrözi. Azonban ezek funkcióit, jelentését sem ismernénk, ha nem maradt volna ránk három olyan kódex, amely a csodával határos módon túlélte az esztelen pusztítást. 

Jellemző, hogy ezen példányok is csak egészen különleges úton élhették túl az idők viharát. Az ún. Bécsi kódexet még valószínűleg V. Károly spanyol és német-római császár kapta ajándékba, az ún. Párizsi Kódex pedig sokáig egy szemetes kosár alján feküdt a párizsi Nemzeti Könyvtárban. A sors iróniája azonban, hogy az a személy, aki eltüntette ezt az ősi kultúrát a föld színéről, egyben a legbővebb leírást is szolgáltatta az általa elpusztított szellemi örökségről. 

Diego de Landa püspök ugyanis rendkívül bő feljegyzéseket készített az indiánok vallási és kulturális szokásiról, tevékenységéről. Landa elve szerint „A Gonoszt csak úgy lehet kiirtani, ha előbb megismerjük azt”. Ennek jegyében neki köszönhetjük a maja ábécé leírását, városaik és vallási hagyományaik aprólékos bemutatását.


A maják világról alkotott képe 

A maja vallás világképe több ponton is hasonlóságot mutat az ókori görög vallással: hitük szerint az égbolt 13, egymás fölött elhelyezkedő „égi szférából” áll, emellett náluk is feltűnik a „pokol” fogalma, amely mintegy 9 szférával a föld szintje alatt helyezkedik el. A Földet hol, mint négyzetet, hol pedig, mint háromszöget képzelték el, amelynek sarkain égig érő fák nőnek, s ezek tartják a Föld felett tetőként elhelyezkedő égboltot. Mint sok más elképzelésük, úgy ez is a valóságból táplálkozott, hiszen az égboltot tartó fák víziója kísértetiesen hasonlított az általuk előszeretettel használt közösségi épületek felépítéséhez. 

Egy hihetetlenül pontos naptárrendszer 

A maja papok kirívóan nagy hatalmának alapja az időszámítás tudományának ismerete volt. A mezőgazdaságban és vallásban is oly fontos szerepet betöltő pontos időszámítási módszerek ismerete emelte a papi réteget más vezetők fölé, legalábbis a civilizáció fennállásának első két korszakában, Kr.e. 1500 és Kr.u. 900 között, az ún. klasszikus kor bukásáig. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor alakult ki az általuk használt csillagászati időszámítás végleges formája, de valószínűleg már évszázadokkal, ha nem évezredekkel megelőzte az Európában 1582-ben bevezetett Gergely-féle naptárrendszert. Az általuk használt időszámítási egységek több ponton erősen különböznek a nálunk megszokottaktól, helyenként azonban jóval pontosabbak voltak annál. 

A Gergely-naptárhoz hasonlóan ők is 12 hónapra osztottak egy évet - kezdetlegesnek vélt eszközeik ellenére meglepő pontossággal. Ez a precizitás a napévek kiszámításánál a legfeltűnőbb, ahol mindössze 0,0002 napot tévedtek a valós, azaz csillagászati napév hosszához képest! Bár számításaik mindössze 0,0001 nappal pontosabbak a Gergely-naptárnál, az elsőség mégis elvitathatatlan tőlük.
 
Időszámításuk kezdőpontját Kr.e. 3113-ra tették, az azóta eltelt időt pedig különböző hosszúságú időciklusok alapján mérték. Naptárrendszerük leghosszabb intervalluma 52 évet tett ki, ezt követték a 4 éves, majd a 260 napos kisebb egységek, a sort a 13 napból álló „hét” zárta.

Hasonlóan meghökkentők a maja matematika eredményei is: számolási rendszerük a 20-as számrendszeren alapult, és mintegy ezer évvel megelőzve az indiaiakat, már Kr.e. 500 körül használták a helyi értéken alapuló számolást. S míg Európa még "az ujjain számolt", a maják már bevezették a zéró érték, vagyis a nulla számtani fogalmát


[1/2]next
  1. 1. oldal
  2. Egy kancsal nemzet
Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.