A maják letűnt világa

Tóba vetett szűzek, vérre menő foci, fejlett tudomány

Egy közép-amerikai nép a fejlett világot megelőzve forradalmasította a matematikát, pontosabb időszámítást használt, mint mi napjainkban, embert áldozott és fanatikus vallásossággal hitt a kancsalság előnyeiben...ők voltak a maják.

2008.05.07 12:22an-no.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Egy kancsal nemzet

A maja vallásban a napot szimbolizáló istennek kiemelkedő szerepe volt, olyannyira, hogy a napistent megtestesítő kancsal figura valóságos divatot teremtett szerte a Yucatán-félszigeten. Az anyák gyermekeik hajára kis pompont erősítettek, amely közvetlenül az orr előtt lógott éveken át, s így a felnövekvő nemzedékek gyorsan elérték a „kívánt” kancsalságot. 

Külsejüket tovább torzította az a szokás, amely a megnyúlt fejet részesítette előnyben a hagyományos, kerekded forma helyett. Ennek érdekében a fiatalok fejét deszkalapok közé szorították, és hosszú időn keresztül ebben a mesterséges kalodában tartották. 

Tollaskígyó és társai
 
Tollaskígyó, más néven Quetzalcoatl, (Kvetszalkoatl) istenség szinte minden közép-és dél-amerikai indián kultúrában felbukkan, más-más néven. Személye majd minden esetben az istenek képzeletbeli trónján foglalt helyet, s nem volt ez másképp a majáknál sem, akiknek templomaik és piramisaik sora igazolja Tollaskígyó főségét. Rajta kívül az égbolt állatövi jegyei jelképezték még a főbb istenségeket. Így pl. a skorpió, a csörgőkígyó, a hosszúorrú szörny, vagy a teknősbéka, amely mai ismereteink szerint az ikrek csillagképnek felel meg. Az alvilág főistene Hun Acsab volt, aki tekintélyben és hatalomban a szintén a legfőbb istenek között foglalt helyet. 

Véres emberáldozatok 

A maja vallás kultikus helyei a piramisok tetejére épített, kis méretű, fülkeszerű templomok voltak. Itt zajlottak a nyilvánosság teljes kizárásával végbemenő istentiszteletek, s ahova csak a papok léphettek be, akik itt találkoztak az istenekkel. Ugyancsak ezekben a templomokban tartották a különféle áldozásokat is, melyek során sokszor ártalmatlan füstölőszereket alkalmaztak, de gyakran embereket is feláldoztak. Bár a maják kegyetlensége meg sem közelítette az aztékok rémtetteit, mégis, mintegy megteremtői voltak az aztékoknál tömeges szintre emelt emberáldozatok kultuszának.

Az ilyen esetekben leggyakrabban, egy, a papok által kiválasztott fiatal ifjú, ritkábban egy szűz leány életével kedveskedtek az isteneknek. Az előre elkábított áldozatot a templomban lévő áldozati kőasztalra fektették, végtagjait a kis méretű asztal négy sarkán a föld irányába feszítették, az így kiemelkedő mellkas pedig már könnyű célpontot jelentett. A szertartás vezető papja, miután megbizonyosodott az áldozat tehetetlenségéről, egy obszidián késsel kivágta a szívét, majd a még dobogó szívet a kezébe vette, s kilépett a piramis tetejére, ahol a magasba tartotta azt, hogy az őrjöngő tömeg is láthassa.
 
A kegyetlen vallási szokás volt az egyik indoka az Amerikába érkező konkvisztádoroknak a maja kultúra elleni indított keresztes háborúban. 

Élet−halál harc a focipályán 

A piramisok tetején elvégzett véres szertartáson kívül létezett egy, még Amerikában is egyedülálló áldozatbemutatási módszer és helyszín. Utóbbit a kb. 60 méter átmérőjű tó, a Chiczen Itza-i szent tó jelentette, ahol a maják Chac-nak, az eső istenének áldoztak fel többnyire fiatal, elkábított szűzlányokat úgy, hogy a tavat körülvevő meredek sziklafalról taszították őket a mélységbe. A tó fenekén még napjainkban is sok emberi maradvány található. 

Szintén itt van az a híres koponyaállvány, amely a piramisokon feláldozott emberek koponyáinak százait tartalmazza. A maják megmagyarázhatatlan vadsága mindezeken túl mégis a mai futballra sokban hasonlító labdajátékok során öltötte a legkegyetlenebb formát. A játék során szó szerint élet-halál harcot vívott egymással a két csapat, hiszen a vesztesek gyakorta az áldozati oltáron végezték a mérkőzéseket követően.


Az istenek öröksége 

A maják által is nagymértékben tisztelt égitest, a Nap kultuszát a maja birodalom bomlásával egy időben, a 13. századtól átvette az azték kultúra. Az aztékok Huitzilopochtli (witzilopocsli) néven tisztelték a Napot, és minden nap újabb és újabb embert áldoztak fel számára, mert attól féltek, hogy ellenkező esetben az imádott égitest nem kel fel többé a keleti horizonton. 

Az aztékok „továbbfejlesztették” a maják emberáldozati eljárásait is, még kegyetlenebb és durvább szintre emelve azt. Háború esetén a fogságba esetteknek esélyük sem volt az életben maradásra, és ha a hadifogoly-készlet ne adj Isten kifogyott, ún. „virágos háborút” indítottak szövetségeseik ellen. Ez egy látszat-ütközetet jelentett, amikor az alávetett vazallusok jelképes háborút indítottak az aztékok ellen, játék fegyverekkel, akik viszont véresen komolyan vették a támadást, és annyi foglyot ejtettek, amennyit csak tudtak.

És akkor jöttek a fehérek

 A maják és más indián kultúrák egyaránt hittek a tenger felől érkező, bosszúálló Tollaskígyó-isten megjelenésében, aki hitviláguk szerint fehér bőrű és szakállas volt. (Több történész szerint a legenda mögött viking harcosok korábbi feltűnését lehet érteni, többek között a szakáll említése is fontos érv emellett, mivel az indiánoknak nincs se szakálluk, se bajuszuk, bár ezt az elméletet eddig semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá. ) 

A spanyoloknak tehát, akiket a visszatérő Tollaskígyó-isten ivadékainak hittek, nem volt nehéz dolguk, kiváltképpen, ha lóval érkeztek, mivel az őslakosok a lovat nem ismerték, s a lovat és lovasát egynek, egy legyőzhetetlen lénynek tekintették. A spanyolok kegyetlen tevékenységének eredményeképp a maják kultúrája a 16. század végére teljesen eltűnt a föld színéről. 

Napjaink majái a Közép-amerikai államok, Mexikó, Guatemala és Honduras jelentős számú kisebbségét alkotják. Körükben hatalmas mértékű a munkanélküliség és az analfabétizmus, kultúrájuk nagyságát pedig már csak az ég felé meredő piramisaik hirdetik az utókor számára.

prev[2/2]
  1. 1. oldal
  2. Egy kancsal nemzet

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.