Elemzés

Szergyukov "hirtelen halála"

Az orosz védelmi miniszter váratlan leváltása alkalmasint csapást jelent a hadsereg régóta esedékes reformjára - vélekedik elemzésében a The Economist.

2012.11.10 12:37MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Anatolij Szergyukov bukását a hivatalos indoklás szerint az okozta, hogy a tavaly december végéig általa felügyelt Oboronoszervisz cég - amely a fegyveres erők tulajdonában lévő ingatlanokat és más vagyontárgyakat kezeli - korrupciós ügybe keveredett. A nyomozás eredménye szerint a cég csalárd módon adott túl 100 millió dollár értékű állami vagyontárgyon. Csakhogy kétes üzleti ügyek miatt ritkán veszíti el az állását bárki is Vlagyimir Putyin Oroszországában - jegyezte meg a londoni hírmagazin.

Szergyukov igazából soha nem volt a hadsereg embere. Nem sok türelmet tanúsított a katonákkal szemben (akiket többnyire csak "zöldruhás emberkéknek" nevezett). "Rendíthetetlen civil" volt - állítja a volt miniszterről Mark Galeotti, a New York-i egyetem szakértője. Bukását örvendezve fogadta a tisztek nagy része, akiknek kiváltságait Szergyukov igyekezett megnyirbálni.

A helyére ültetett Szergej Sojgunak, Putyin "mindenesének" a kinevezése kérdéseket vet föl az orosz hadsereg reformjával kapcsolatban - írta a The Economist. Szergyukov hozzáértő igazgatási szakembernek számított, aki képes volt legyőzni az ellenállást, ha a változtatás úgy kívánta. Elődje, Szergej Ivanov minisztersége alatt a védelmi tárca költségvetése teljesen független volt a pénzek hatékony felhasználásától: a hadsereg gyakorlatilag semmit nem változott a szovjet korszakhoz képest, csupán a létszáma csökkent valamelyest.

Egy sor nagy győzelmet aratott

Szergyukovot válságmenedzserként állította 2007-ben a védelmi minisztérium élére Dmitrij Medvegyev elnök. Kinevezése azt a célt szolgálta, hogy "új életet leheljen a hadseregbe, kiszállva a nagyobb hatalmakkal folytatott versengésből" - állítja Dmitry Gorenburg, a Harvard Egyetem szakértője. Az orosz haderő új feladatait a Kreml a szomszédos posztszovjet országokban való beavatkozásban, terrorelhárításban, kalózellenes akciókban és felkelések leverésében látta. A vezetőség lemondott egy Európában megvívandó nagy szárazföldi háború gondolatáról. Ez vezetett a sorkötelezettségen alapuló katonaság feladásához és a hivatásos hadseregre való fokozatos áttéréshez.

Szergyukovra az a feladat várt, hogy megvalósítsa a számtani feladatot. A hatalmasra duzzasztott tisztikar karcsúsításával és a helyőrségek, laktanyák felszámolásával "egy sor nagy győzelmet aratott" - idézi fel a történteket Vaszilij Zacepin, a moszkvai Gajdar Intézet munkatársa. A tisztek száma 400 ezerről 220 ezerre apadt. A nehézkes hadosztályokon alapuló csapatstruktúrát a kisebb létszámú, mozgékonyabb dandárok váltották fel.

A 2008-ban Grúziával vívott háború is szolgált tanulságokkal. Bár az összecsapásból Oroszország került ki győztesen, a siker nehezebben született meg, mint várták. A fegyveres erők összehangolása akadozott, a pilóták az egyik főhadiszállásról kapták a parancsokat, a szárazföldi egységek pedig egy másiktól. 2009-ben a haderő áttért az egységes parancsnoki struktúrára, amely megszüntette az átfedéseket, és egyszerűbbé tette a harctéri kommunikációt.

Orosz haderőreform

Ezzel együtt sok még a tennivaló. A katonai ismeretek oktatása elavult, nem alkalmas arra, hogy a tisztiiskolákból becsvágyó, rátermett, kezdeményező végzősök kerüljenek ki. Mindazonáltal egy karcsúbb hadseregnek "kevesebb, de jobb" katonákra van szüksége - állítja Galeotti. Ez magyarázza, miért emelte föl Putyin tavaly decemberben a katonák zsoldját. Ennek dacára a toborzás eredménye nem kielégítő, az újonc sorkatonák pedig - akiknek már csak 12 hónapot kell szolgálniuk a seregben - nem képesek kezelni a 628 milliárd dolláros fegyverzetkorszerűsítés nyomán rendszeresített, csúcstechnikát képviselő eszközöket.

Ez rávilágít az orosz haderőreform leggyöngébb láncszemére: a hadiiparra. Bár a repüléstechnikai ipar magas színvonalú, a fegyveres erők szükségleteit kielégítő gyárak többsége elavult technológiával működik; ezek ugyan sok embernek adnak munkát, ám nem sok közük van a hadsereg tényleges szükségleteihez. Négy darab Mistral osztályú francia helikopter-hordozó 1,7 milliárd dollárért történt tavalyi vásárlása azt a célt szolgálta, hogy felrázza az orosz hadiipart. Ám Dmitrij Rogozin, egy populista miniszterelnök-helyettes és a hozzá hasonlóak segítségével az ósdi hadiipari technológia politikai hátszelet kapott. Tavaly Nyikolaj Makarov vezérkari főnök nyíltan kijelentette, hogy a hadseregnek nincs szüksége újabb elavult T-72 vagy T-90 típusú harckocsikra. Az idei elnökválasztás előtt viszont Putyin megígérte, hogy újabb 2300 darabot vásárol a hadsereg számára.

Más lapra tartozik, hogy mit engedhet meg magának Oroszország anyagilag. Alekszej Kudrin egykori pénzügyminiszter szerint új fegyverek beszerzése a hazai össztermék 3 százalékát emésztheti föl a következő három évben. Ez vagy adóemelést, vagy az egészségügyi és szociális kiadások lefaragását vonná maga után. A Vedomosztyi című napilapnak nyilatkozva Kudrin e héten úgy fogalmazott, hogy a védelmi kiadások az egész politikai rendszerre hatással vannak. Szergyukov leváltása jól mutatja, mennyire igaza van a volt pénzügyminiszternek.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.