Folytatjuk

Mi történt a szlovák választásokon? - 2. rész

Tim Haughton és Kevin Deegan-Krause egyetemi professzorok terjedelmes írást publikáltak a pozorblog.com oldalon a szlovákiai választások eredményeiről, hátteréről és a SMER elsöprő győzelmének okairól, illetve lehetséges következményeiről. Második rész.

2012.03.18 08:30sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Folytatjuk cikkünket: A szerzőpáros felhívja arra a figyelmet, hogy Szlovákiában az elmúlt egy évtizedben nem változtak jelentősen a szavazói csoportok. Tim Haughton és Kevin Deegan-Krause szerint alapvetően négy blokkra lehet osztani a szlovák választókat: baloldali, jobboldali, magyar nemzetiségi és szlovák nacionalista szavazókra. Ezek a választói csoportok ráadásul meglehetősen stabilak és változatlanok voltak az elmúlt évtizedben. A gazdaságilag baloldali pártok ebben az időszakban elsősorban akkor tudtak megerősödni, ha a nacionalista politikai erők elutasítottsága nőtt. A szerzők szerint az elutasítottság tetőzött a 2012-es parlamenti választásokon, így Robert Fico pártját a szlovákiai szélsőjobb gyengesége és hozzásegítette az abszolút többség megszerzéséhez.

Ebből két dolog következik. Az első, hogy az egész szlovák politikai elitet érintő korrupciós botrány nem előidézője, csak katalizátora volt a kormánypártok népszerűség-vesztésének. (Hasonló dolog történt 2006-ban Magyarországon: a politikai kommentátorok félremagyarázták az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének jelentőségét, amely az MSZP támogatottság-csökkenésének nem előidézője, hanem csúcspontja volt.) A második pedig az, hogy a szlovák választások végeredménye sokkal inkább a politikai pártok, mint a választói attitűdök változásának köszönhető. Példaként a tanulmány szerzői a szélsőjobbot hozzák, amelynek vezető pártja, a Slota-féle SNS ugyan kiesett a parlamentből, de a nacionalista blokk alig 2%-kal kapott kevesebb szavazatot, mint 2010-ben. A szlovákiai szélsőjobb kiesésének oka tehát sokkal inkább a nacionalista pártok megosztottságában (két parlamenten kívüli párt összesen 2,2%-ot kapott), mint a választók szélsőségektől való elfordulásában keresendő.

Hasonló tendenciát látnak Haughtonék a magyar nemzetiségi pártok esetében is. A Híd-Most és az MKP összesen a szlovákiai szavazatok 11-12%-ára számíthatott az elmúlt két választások alkalmával, ugyanis hagyományosan ekkora Szlovákiában a politikailag aktív magyar választók aránya. A magyarság azonban csak akkor képes parlamenti képviseletét maximalizálni, ha mindkét magyar párt 5% feletti eredményt tud hozni a választásokon: az MKP-nek ez 2010-ben és 2012-ben sem sikerült. Megoldás lehetne, ha a pártok közösen indulnának – ennek előfeltétele azonban, hogy békés viszony legyen a két erő között. Márpedig az MKP (a Híd-Most szerint) túlzott elkötelezettsége a Fidesz irányában és a Bugár Béla elleni személyeskedő kampány nem a magyar pártok közti együttműködés irányába vezet.

Haughton és Deegan-Krause rámutatnak arra is, hogy a szlovák jobboldal pártjai együttesen nem kapott jelentősen kevesebb szavazatot, mint 2010-ben. Ennek ellenére Fico pártja egyedül szerzett abszolút többséget (83 képviselőhelyet) a 150 fős parlamentben. Az abszolút többségnek – ez is párhuzam Magyarországgal – azonban vannak hátulütői is. A SMER ugyanis egyedüli kormánypártként minden felelősséget maga visel majd a 2012-ben kezdődő kormányzati munkáért. Másképpen fogalmazva: az esetleges sikertelenségért nem lehet majd a koalíciós partnereket okolni.

Márpedig Fico biztonságot és stabilitást ígért a kampányban Szlovákia számára. A cikk szerzői összehasonlítják a korábbi háromszoros miniszterelnök Vladimir Meciar és Fico személyét a tekintetben, hogy mindketten nélkülözhetetlen és központi szereplői pártjuk politikájának, és egyikük sem idegenkedett soha attól, hogy kijátssza a „nemzeti-nacionalista kártyát” a politikai küzdelmek során – ez egyébként újabb párhuzam a jelenlegi magyar és a leendő szlovák miniszterelnök között is. Ugyanakkor Haughton és Deegan-Krause emlékeztetnek arra is, hogy Ficonak saját pártján belül és az korrupcióellenes tüntetésekben megerősödött civil társadalomban is lehetnek potenciális ellenfelei.

További veszély lehet Ficora nézve az Oroszország és az Európai Unió között feszülő állandó ellentét. Ficonál oroszbarátabb politikust nehéz találni a régióban, de pártjának befolyásos támogatói inkább egy EU-barát politikát szeretnének látni a jövőbeli szlovák kormánytól. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a SMER legutóbbi kormányzása során jó gazdasági helyzetben vette át az ország irányítását, most pedig sokkal borúsabbak a kilátások, elég csak az eurózóna válságára gondolni. Ezeket a veszélyeket és a szlovák politika hektikusságát figyelembe véve tehát fel kell készülni a váratlan fordulatokra is – zárják soraikat a tanulmány szerzői.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.