Eredendő önzetlenség?

A kisbabák a kutató szerint a jóságot választják

Nemcsak a bűnre való hajlam, hanem a jóság - a másokat segítő viselkedés - is velünk született tulajdonság, legalábbis a Yale egyetem egyik kutatója szerint.

2010.11.19 13:15www.mindennapi.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Véradás, adományozás, turisták útbaigazítása, és még sorolhatnánk a kedvesség hétköznapi megnyilatkozásait, de honnan ered ez a viselkedés?

Paul Bloom, a Yale Egyetem pszichológusa szerint ez az emberi természethez tartozik.

A kutató a New Scientist magazinban publikálta vizsgálatai eredményét.

A kisbabák viselkedését nyomon követve megfigyelték, hogy már egészen kicsi korban is érzékenyek egymásra a gyerekek, s ha bajt észlelnek, megpróbálnak segíteni.

Ha az egyik csecsemő sírni kezd, a többi is csatlakozik, s ha azt észlelik, hogy valamelyikük - akár némán is - szenved, mindannyian zaklatottak lesznek.

Amint beindul a mozgásfejlődés, odakúsznak és megsimogatják a másikat, vagy odaadják egymásnak a játékukat, cumisüvegüket.

Az eredendő jóság?

Bloom és csapata bábjátékkal vizsgálta a kicsik viselkedését. A játék úgy indult, hogy az egyik baba hosszan fáradozva kapaszkodott fel egy dombra. Ezután jött egy másik, amelyik segített neki, majd feltűnt egy harmadik is, amelyik lelökte a dombról.

A játék végén a gyerekek választhattak: először a „jó” és a „rossz” babát nyújtották feléjük, s már a hathónaposak is a „jó” baba felé nyúltak.

Ha a „közömbös” és a „jó” baba, vagyis a küszködő és a segítő közül kellett választaniuk, ismét a „jó” babát kérték, s ha a „közömbös” és a „rossz” babát mutatták nekik, az előbbit választották. A bábjátékot ezután bemutatták három hónaposaknak is.

Ebben a korban a kicsik még nem tudják annyira koordinálni a mozgásukat, hogy pontosan nyúljanak valami felé, de a korábbi kísérletben a kutatók megfigyelték, hogy a gyerekek azt a babát nézik hosszan, amelyet később választanak.

A játék végeztével a három hónapos apróságok is mind a „jó” babát figyelték.

Félelem az idegentől

A jóindulatú viselkedésre való hajlam tehát velünk született, de a gyerekek magatartása, ha nem játék babákról, hanem idegen emberekről van szó, ennél jóval összetettebb.

Az erre irányuló vizsgálatokból az derül ki, hogy a csecsemők is elfogultak, és a megszokottat, az otthonihoz hasonlót részesítik előnyben.

Szívesebben hallgatják az anyanyelvüket, mint egy idegen nyelvet, s a fehér háztartásban nevelkedők szívesebben néznek a fehér arcokra, a feketék pedig a fekete arcokra.

Kilenc hónapos korukra aztán kialakul egyfajta félelem az idegenekkel szemben, és később, amikor csoportokat alkotnak, s meg tudják különböztetni a „minket” a „másoktól”, akkor már kevesebb jelét mutatják az idegenekkel való törődésnek. Az emberi jóság természetének így legalább két alkotóeleme van.

Az alapja a velünk született képesség mások megsegítésére, ám az, hogy valaki milyen széles körre terjesztik ki, az már a kultúra, az intelligencia és a beleélőképesség függvénye.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.