Fontos a mozgás, de ne erőltessük

Mit és mennyit mozogjon a baba?

A minél korábban elkezdett testmozgásnak számos előnye van a jövőre nézve: csökkenti a túlsúly kialakulásának valószínűségét, segít megelőzni számos betegséget - főként a szív- és érrendszeri betegségeket -, és természetesen az izmokat és a csontokat is erősíti.

2010.06.13 08:35ideal.hu

Fontos tehát, hogy már a néhány hónapos babát is „megmozgassuk” – de vigyázzunk, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára, mert ezzel éppen ellentétes hatást váltunk ki! A babák ösztönösen tudják, hogy szükségük van a mozgásra, és erre meg is ragadnak minden lehetőséget. Mindehhez kellő mozgástérre és némi irányításra van szükségük. Általános recept nincs – a szülőnek kell kitapasztalnia, hogy gyermeke számára mi a leginkább megfelelő.

„Babaedzés”

Már az egészen pici babát is vegyük ki minél gyakrabban a kiságyból, és hagyjuk, hogy az ágyon vagy a matracon nézelődjön, rugdalózzon! Ez egyfelől szabadságot és változatosságot jelent számára – még akkor is, ha önállóan egyelőre nem képes a helyváltoztatásra –, másrészt fizikailag is közelebb kerül hozzánk. (A kiságyban óhatatlanul is elszeparálódik valamelyest.) Néhány egyszerű – ám semmiképpen sem megerőltető – „tornagyakorlatot” is végezhet, természetesen szülői közreműködéssel. Fogjuk kézbe, engedjük, hogy kedvére rugózzon vagy lépegessen! Mindehhez némi „zenei aláfestést” is biztosíthatunk, például gyermekdalok éneklésével.

Ez a babáknak általában nagyon tetszik, olyannyira, hogy igyekeznek – persze a maguk korlátai között – felvenni a ritmust. Ha a baba már tud mászni, illetve járni, engedjük, hogy felfedezze a világot! Mozgástere semmiképpen se korlátozódjon a lakásra, minél többször vigyük ki a szabadba! Ez nem csak az „edzés” okán fontos, hanem azért is, mert a babának újabb és újabb ingerekre van szüksége ahhoz, hogy egészségesen fejlődhessen.

Természetesen a 24 órás szülői rendelkezésre állás ellenére is érhetik apró balesetek (szinte biztos, hogy elesik majd néhányszor), ám ezekre a tapasztalatokra is szüksége van – éppen azért, hogy megtanulja elkerülni őket.

Az erőltetés következményei

A mozgásfejlődésnek a születés és egyéves kor között megvan a maga menete: oldalra fordulás, mászás, felülés, felállás. Teljes mértékben egyénfüggő, hogy melyik mozzanatnak mikor jön el az ideje az átlagtól való néhány hetes eltérésnek semmiféle jelentősége nincs (feltéve persze, hogy a baba egyébként egészséges).

Ennek ellenére a gyermekorvosok és a védőnők tapasztalatai szerint még ma is akadnak szülők, akik – nyilván nem rossz szándékkal, de – a maguk eszközeivel próbálják felgyorsítani a fejlődés természetes folyamatát, például felültetik és kitámasztják a babát. Ám a baba izmai még nem elég erősek ahhoz, hogy megtartsák a gerincet. Ezért bizonyos csontrészek elcsúsznak az ízületekben, így a terhelés nem oda esik, ahová kellene.

Mindez porckárosodáshoz vezet – először a gerincízületekben, majd a csípő- és vállízületekben –, illetve tartáshiba kialakulására és a mellkas beszűkülésére is számítani lehet. Az erőltetés már fiatal felnőttkorban visszaüthet különböző mozgásszervi problémák formájában.

Célszerű tehát az arany középutat választanunk – mozogjon a baba minél többet, de a maga igényei szerint, illetve az adott fejlődési szakasznak megfelelően! Így „mellékhatások” nélkül kialakul benne a mozgás szeretete, ami szerencsés esetben egész életén keresztül elkíséri…

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.