A jövő elkezdődött?

Presztízskérdéssé vált a hibridgyártás az autóiparban

A Honda az elsők között próbálkozott meg a műfajjal, nála a kulcsszó: IMA - Integrated Motor Assist.

2009.09.16 14:27rukko.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Szputnyik, Voyager, Civic

Az alaposan előretolt utastér és az átlagosnál alacsonyabban emelkedő A-oszlopok miatt kissé űrhajós külső formaterv izgalmas belső teret rejt. Érdekes, egyben futurisztikus műszerfali elemei sajátos formanyelvet kölcsönöznek a hibrid Civic-nek. A kétszintes műszerpult felső része digitálisan jelzi a sebességet, üzemanyagot, hőmérsékletet és a fogyasztást. Csak a fordulatszámmérő hagyományos.

Jobbra az automata váltó pozícióját jelző egység, balra pedig a töltésjelző található, amely a pillanatnyi állapot mellett azt is mutatja, hogy mikor kapcsolódik be a villanymotor a hajtásba illetve fékezéskor a töltés intenzitásáról is tudósít. A Honda kiviteli-szerelési minősége nem meglepően nagyon magas szintű, a rések, illesztések pontosak és szépen kidolgozottak. Az összes gomb vagy kezelőszerv, a váltó, az ajtók hihetetlenül finoman és puhán működnek – a japánok többek között ehhez is nagyon értenek.

Az anyaghasználat vegyes képet mutat: bár sok a kemény műanyag, ez főleg a kevésbé taperolt helyeken van és ami különösen szívderítő, hogy rengeteg a puha tapintású szövetfelület. Az ülések kialakítása mintha kicsit a 80-as évek japán vagy amerikai autós divatjához tért volna vissza, de ez alatt itt most határozottan dicséretet tessék érteni.

A középkonzol megint csak leginkább egy űrszondára emlékeztet. A praktikus használat érdekében kellemesen sok a rakodóhely vagy zseb. A két irányban állítható kormány formaterve önmagában megérne egy tanulmányt, annyira szép és harmonikus a küllők – alul „delfinorr”-szerű – íve. A vezető sportosan mélyen ül a kormány mögött, bár az ülés magassága természetesen szabályozható.

Kényelme semmilyen kívánnivalót nem hagy maga után, ülőlapja is kellően hosszú, jól támasztja a combokat, igaz automatához mindig könnyebb megtalálni az optimális vezetési helyzetet. Mackósabb termetű egyének jobb lába esetleg közelebbről megismerkedhet a kézifékkarral. Régi ellenségünk, a racsnis állítókaros ülésállítás a tekerős helyett ebben az autóban is feltűnik és mindent megtesz annak érdekében, hogy az egyébként igényes kialakítás mellett azt érezzük: muszáj rangon aluli részleteket is elhelyezni egy kocsiban, különben nem lenne kerek a világ.

Az alacsony kabinba nem éppen kényelmes a beszállás, mélyre kell hajolni és a fejre vigyázni. A hátsó ajtók (zsilipek…) viszonylag szűken nyílnak. A helykínálat elől nagyon rendben van, a kis magasság ellenére megfelelő a fejtér is. A hátsó sorban nem ilyen jó a dolgunk, mert a lábfej kellemetlenül beszorul az első ülés alá. A fejtér a második sorban 180 cm testmagasságig jó. Az üléskényelem, ülőlapok hossza – legalábbis rövidtávon – egyébként kellemes utazási környezetet enged. A tükrökben nincs kivetnivaló, holttér-mentesek. A nem túl magasra emelt far miatt egészen jól belátható a kasztni, manőverező képessége ebből a szempontból megnyugtató.


Kár, hogy az automata légkondi nem osztott. Nyitott ajtónál csipogó hang figyelmeztet a helyére bedugott kulcsra – felesleges és idegborzoló. Csak a vezető ablaka mozog teljesen automatikusan – igaz, ez nem feltétlenül hátrány. Totálisan átgondolatlan utastéri részlet a mobil hamutartó: formája szerint a pohártartóba kell helyezni, de ha utóbbi nincs kinyitva, jobb híján össze-vissza vergődik a középkonzol dobozos tárolójában.

A fényszórók semmilyen különleges műszaki töltetet nem vonultatnak fel, mégis jól teszik a dolgukat. A szokatlanul gyorsan mozgó ablaktörlőlapátok legyezőszerűen szétnyílva dolgoznak. A csak belülről nyitható csomagtartó nem bővíthető, mert az akkumulátorok miatt nem lehet előre dönteni a támlát. Ennél nagyobb baj, hogy a tér elég lapos és nem is túl mély, így nem igazán jól kihasználható az autó 350 liternyi térfogatú hátsó fertálya.

Ez persze a hibrid-üzemmód tükrében még elfogadható kompromisszum, de az már igazán nem méltó részlet, hogy nincs a fedélhez behúzó fülecske, így rossz időben garantált a piszkos kéz. Ráadásul a forgópántok is sok helyet rabolnak.

prev[2/3]next
  1. 1. oldal
  2. Szputnyik, Voyager, Civic
  3. Önsúlyos érvek

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.