Olvadásponton vagyunk
Így tűnik el a sarkvidéki jégtakaró a szemünk elől
A kutatók szerint igen rövid idő alatt, a 2009-es állapothoz képest a jégolvadás hatása a világ óceánjainak vízszintnövekedésére megkétszereződött.
2014.09.04 08:22ma.huEgy német kutatócsoport nemrég közölte a 2010 óta pályán levő CryoSat-2 adatain alapuló tanulmányát a The Cryosphere folyóiratban. Eszerint Grönland és az Antarktisz együttesen évente mintegy 500 köbkilométernyit veszít a jegéből – tolmácsolta a kutatást az Űrvilág.hu cikke. Ennek a háromnegyede az északi féltekén, Grönlandon olvad el. Az éves veszteség a legnagyobb az elmúlt két évtizedet tekintve, mióta műholdas magasságmérésekkel figyelik a jégtakarót. A felhasznált mérési pontok mennyisége a legnagyobb, amit eddig a sarkvidéki jégtakaró vizsgálatára egyetlen műholddal nyertek.
A lenti, elsőként bemutatott magassági térképek egyfajta pillanatfelvételnek tekinthetők, amelyekhez majd a későbbi változásokat lehet viszonyítani. Közel 16 millió km2-nyi területre vonatkoznak, ami félmillió km2-rel több, mint a korábbi műholdas altiméteres adatokkal lefedett terület. A javulás oka, hogy a Cryosat-2 közel pontosan poláris pályán kering (pályahajlása 88°), így minden eddigi hasonló műholdnál magasabb földrajzi szélességeket is elér.

A jég magassági térképe Grönlandon, 7,5 millió mérési pont alapján. Az adatokat a Cryosat-2 2012 folyamán gyűjtötte.

Hasonló térkép az Antarktiszról, amely fölött 61 millió mérési adatot gyűjtött 2012-ben a CryoSat-2. A jégtakaró szélét fekete vonal jelzi.
Az Európai Űrügynökség (ESA) CryoSat-2 műholdjának fedélzetéről a jégtakaró magasságát radaros módszerrel, a nagy pontosságra képes SIRAL (Synthetic Aperture Radar Interferometric Radar Altimetry) műszerrel mérik. (Ez nem csak a sarkvidéki állandó jégtakaró magasságának követésére, de a tengeri jég vastagságnak mérésére is használható.)
A grönlandi és antarktiszi jégpáncél aktuális állapotának felmérésén túl a CryoSat-2 a 2011 és 2014 januárja közötti hároméves időszakban történt változásokról is információval szolgált. A változás alatt általában veszteséget kell érteni, amint az a következő két kép alapján is könnyen megítélhető. A sarkvidéki jég hízhat a csapadék (hóesés) hatására, fogyásához pedig az olvadás, illetve a gleccserek mozgása (a központi vidékekről az óceán felé szállított jég) járulhat hozzá. A sarkvidéki jégtömeg csökkenésének mérése azért fontos, hogy vizsgálhassák a klímaváltozást, s a jégolvadás hatását a világ óceánjainak vízszintnövekedésére. A kutatók szerint igen rövid idő alatt, a 2009-es állapothoz képest ez a hatás megkétszereződött.

A magassági változások térképe. A színskála m/év egységben mutatja a sebességértékeket. Jelenleg csak Grönland 375 millió km3 jeget veszít évente.

Az Antarktisz nyugati részén is gyors ütemben olvad a jég. Bár a keleti részen némi növekedés tapasztalható, ez messze nem ellensúlyozza a kontinens más vidékein elszenvedett veszteségét.