Új csoport, régi cél
Anyázás helyett harc, Nimes helyett Bukarest
Most akkor anyázzunk, vagy emeljük fel a fejünket, és készüljünk fel a bukaresti pokolra minél jobban? Mérgelődjünk a sors miatt, vagy vágjunk bele - az egyébként kikerülhetetlen - túrába? A cél nem változott: Peking!
2008.03.22 15:18noresz, ma.huTörtént, hogy a magyar női kézilabda-válogatott hatalmas lehetőséget kapott – részben saját érdemből, részben a sors akaratából. Egy könnyed kis franciaországi selejtező csoport, Nimesben: a házigazdáktól a vereség is belefér, Japánt meg Kongót simán verjük, és máris a pekingi szereplésre készülhetünk.
Igen ám, csakhogy – mondhatnánk magyaros végzetként – a dél-koreai-japán botrány miatt a Nemzetközi Szövetség és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alaposan megkavarta a csoportokat és ezzel a kártyákat. Így Görbicz Anitáék Nimes helyett Bukarestbe utazhatnak, ahol a házigazda románokkal, a lengyelekkel, és japánnal mérkőznek az olimpiai részvételért.
Persze anyázhatunk is akár, nyilván nem mi leszünk a kedvenc vendégegyüttes sem Bukarestben, és a csoport is erősebb, mint az eredeti négyes. Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk!
Mielőtt a „tipikus magyar balsorsot” emlegetnénk, álljunk meg egy pillanatra: ha ki akarunk jutni az Olimpiára, álljon elénk Lengyelország vagy épp Kongó, győzni kell, nincs mese!
Szeretjük azt hinni, a világ legjobbjai között van válogatottunk, és akár így van, akár nem: ott kell lennünk az Olimpián: ha az oda vezető út Bukaresten át vezet, akkor ezen a módon. Siránkozás helyett tehát irány Románia! Készüljünk fel, játszunk, győzzünk: az első két hely valamelyike pekingi repjegyet jelent. Hajrá csajok!