Munkanélküliség - egy életen át

Parragh László: Minimális cél a fiatalok szakképesítése

Az iparkamara elnöke szerint nem csak magas hozzáadott értékű munkahelyekre van szükség az országban. A fiatalok kezébe minimálisan szakképesítést kell adni, mivel e nélkül ötven százalékos valószínűséggel egész életen át munkanélküliségre ítéltetnek.

2010.11.16 10:37ma.hu/duna tv
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Sokan élnek abban a téveszmében a magyar gazdaságpolitikában, hogy csak jelentős hozzáadott-értékű munkahelyet érdemes teremteni; csakhogy a magyar társadalomban közel milliós nagyságrendben élnek emberek minimális munkakultúrával és szakképesítés nélkül. Az ő fenntartásuk ma segélyből történik – emlékeztetett Parragh László.

Hozzátette: ha más nem is történne, csak a saját létfenntartásukat tudnák e rétegek biztosítani – minimális hozzáadott értékkel akár – , de nem segélyből, hanem munkabérből, már ettől is egészségesebb lenne a magyar gazdaság és a magyar társadalom szerkezete.

“Mi azt mondjuk, hogy egy olyan világban, ahol a termelékenység napról napra nő és a hatékonyság egyre javul, ott kétféle munkahely létezhet. Egyfelől a magas hozzáadott értékű, amelyből nem lehet nagy tömeget teremteni. Másfelől a vidékfejlesztés során, kistérségi szinten törekedni kell arra is, hogy az alacsony munkakultúrájú és alacsony tudású embereknek is sikerüljön valamilyen munkát biztosítani” - érvelt koncepciójuk mellett Parragh László.

A húsz és huszonöt év közötti szakképzetlenek hetvenöt százaléka munkanélküli ma Magyarországon – sorolta a riasztó adatokat az iparkamara elnöke. A szakképesítés nélkülieknél ötven százalék az esély arra, hogy életük végéig nem fognak munkát találni maguknak. Éppen ezért társadalmi minimumként szakképesítést kell adni a fiatalok kezébe.

Kétféle modellben képzelhető el a szakképzés, az európai környezetben a legsikeresebb a német és a brit duális modell, ahol a gyakorlati képzést nem az iskola tanműhelyében, nem fiktív környezetben, hanem valós munkahelyen végzik.

A gyakorlati képzésbe tehát ismét nagyobb arányban kell bevonni a cégeket, de utóbbiak számára meg kell érni, hogy tanulót foglalkoztassanak. Ezért a szabályozásban is ösztönözni kell a tanulók befogadását – például az oktatásra használt eszközök gyorsabb leírhatósága révén, illetve direkt támogatással is.

“Legyenek olyan előnyei is a rendszernek, amelyek hosszú távon megérik az adott cégnek a tanulók képzését – teszem azt elsőként ő fog választani közülük, és a legjobbakat, legügyesebbeket munkaerőként magánál tarthatja” - sorolta a lehetséges ösztönzőket Parragh László.


Ma már más a magyar iparszerkezet, mint húsz évvel ezelőtt volt, amikor is az iparszerkezet szétesett, a szakképzés pedig megroppant – mondta a kamarai elnök. Mára más világ alakult ki körülöttünk: sok nemzetközi cég van jelen az országban, amelyek igénylik a jobban képzett szakmunkásokat.

“Ők az egyik kör, amely hatalmas nyomást fejt ki azért, hogy a képzési rendszert megváltoztassuk” – mondta Parragh.

A másik bázis a hazai KKV-szektor, amelynek szintén szüksége van felkészült szakmunkásokra.

“Azt gondolom, hogy erre a két bástyára lehet építeni, a bevonásukkal pedig komoly duális modellt lehet megteremteni” - nyilatkozta Parragh László a Hattól nyolcig stúdiójában.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.