Mert mindenki más utálja?

Mit üzent a kormánynak hazánk legnagyobb hitelezője?

A portfolio.hu írása szerint alapvetően kedvezően nyilatkozott Magyarországról Michael Hasenstab, a Templeton magyar állampapírokat kezelő alapjának igazgatója. Ez a cég rendelkezik csaknem 2000 milliárd forintos és eurós állampapír-állománnyal, azaz igen jelentős mértékben járul hozzá a magyar állam finanszírozásához. Mi meg olvassuk Hasenstab nyilatkozatát, és nem értjük, miről beszél. Illetve talán mégis.

2012.04.17 13:31sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A harmincnyolc éves gazdasági csodagyerek ugyanis egészen pozitívan nyilatkozott hazánkról, szerinte például „azok az ügyek, amelyek jelenleg súrlódási pontokat jelentenek az Európai Unió, a Nemzetközi Valutaalap és a magyar kormány között, jelentéktelenek”, és ők egyébként is „szeretik azokat a befektetéseinket, amelyek jó hosszú távú fundamentumokkal bírnak és szeretik azokat a befektetéseinket, amelyeket mindenki utál és Magyarország megfelel ezeknek a szempontoknak.” Magyarán: a Templeton bízik az IMF-megállapodásban, amelynek elhúzódása a sok közül egyik, de meglehetősen ok, hogy a piac nem bízik Magyarország gazdaságpolitikájában.

Ahhoz, hogy megértsük, miről van szó, nem kell professzornak lenni. Hasenstab, akinek munkáltatója korántsem elhanyagolható szereplő a magyar állam számára, szükségesnek tartja Magyarország és a Nemzetközi Valutalap (IMF) közti megállapodást, amelyre azért lenne szükség, hogy hazánk biztosan elkerülje az államcsődöt. Az igazgató természetesen pontosan tudja, hogy Magyarország és az IMF között nemcsak könnyen átugorható gödör, hanem komoly szakadék tátong, elsősorban az Európai Bizottság és a magyar kormány közti konfliktusok miatt: előbbi ugyanis ragaszkodik a Nemzeti Bank és az igazságszolgáltatás függetlenségéhez, utóbbi pedig minél komolyabban szeretné befolyásolni azt. A Bizottság támogatása és pénze is szükséges ahhoz, hogy az IMF számunkra megfelelő mennyiségű hitelkeretet biztosítson.

Pontosan tudja ezt Hasenstab is. Aki tehát azzal, hogy kijelentette: szerinte semmi komoly nem áll az útjába Magyarország és a Bizottság, illetve az IMF közötti megállapodásnak, lényegében nem tett mást, mint saját, nem is komolytalan pozícióit felhasználva nyomást gyakorolt a kormányra. Azt üzente, hogy hagyja abba a hisztit, mert az egyébként is erős hatalomnál fontosabb, hogy ne menjen az ország csődbe, hogy hajtsa végre a Bizottság kéréseit, vegye ki Handó Tünde kezéből a teljhatalmat és szálljon le a jegybankról, ennek eredményeképpen pedig rohadt gyorsan állapodjon meg az IMF-fel.

Sőt, Hasenstab ennél is többet üzent. Mert ugyan van egyféle logika abban, hogy ha valaki rengeteg pénzzel rendelkezik, nagy tételben szálljon be olyan befektetésekbe, amelyeket „mindenki más utál”, hiszen egy váratlan fordulat esetén őrült nagyot lehet az ilyesmin kaszálni, ugyanakkor ennek a mondatnak van egy prózaibb megfejtése is: méghozzá az, hogy a magyar állam tevékenységét mindenki más utálja a piacon. Az tehát befektető-ellenes, önsorsrontó, lényegében rossz politika – hiszen Magyarországnak nem az lenne az érdeke, hogy kizárólag a Templeton fektessen az országba, hanem az, hogy minél többen.

Érdekes dolog lehet a nagyon komoly pénzemberek világa. A Hasenstabhoz hasonló figurák például tökéletesen tudják, hogyan lehet presszionálni a magyar politika szereplőit úgy, hogy az általa elmondott szöveg az értelmezést tekintve a konkrét ellentétét jelentse annak, amit valójában üzenni akar. Dicséretnek hangzik, puha fenyegetés valójában. Pontosan arról szól, amiről legalább két éve minden: hogy a kormány szembe megy a racionalitással, ezt pedig a befektetők nem igazán díjazzák. Dicsérő szavaikkal ellentétben a Templeton befektetői sem.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.