2005 óta emlegetik

Magyarország, felfüggesztés: kérdések a kohéziós pénzek körül

Brüsszelben először 2005-ben említették meg, hogy Magyarország kohéziós pénzeket veszíthet el, ha nem tesz eleget a korábbi évben túlzott államháztartási hiány miatt elkészített uniós ajánlásoknak.

_{2012.02.27 17:43MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Akkor Joaquín Almunia korabeli pénzügyi biztos beszélt arról, hogy néhány uniós tagország felvetette ennek a lehetőségnek a megfontolását, miután Magyarország már kétszer nem tett eleget az ajánlásoknak. Hozzátette mindjárt azt is, hogy az Európai Bizottság még nem fontolgatja efféle procedúra megkezdését. Ezt figyelembe véve (valamint azt, hogy a testület értékelése szerint be nem tartott ajánlások azt követően is születtek) úgy is lehet fogalmazni, hogy az Európai Bizottság néhány nappal ezelőtti lépése, a kohéziós kötelezettségvállalások részleges felfüggesztésére tett javaslat azóta is a levegőben lógott, és elvben a magyar pénzügyek értékeléséhez vagy a deficiteljárás áttekintéséhez kapcsolódva bármikor előtérbe kerülhetett volna.

Euróövezeten kívüli országok esetében ajánlások sorozatos ismétlése mellett ez az egyetlen lehetőség a procedúra gyorsítására, még akkor is, ha az unió korábban soha nem érezte úgy, hogy élnie kellene ezzel az eszközzel. A szankciós politika (vagy a legfrissebb brüsszeli retorika szerint ösztönző intézkedések) alapja a bizottság nézőpontjából az a megfontolás, hogy ha egy tagállam nem követi az uniós ajánlásokat, akkor aligha tud következetes, koherens felzárkózási politikát folytatni.

Tekintettel arra, hogy a Magyarország elleni deficiteljárás közel nyolc évvel ezelőtt kezdődött, az Európai Bizottság egy meghatározott pályán mozgott a döntést illetően, inkább csak annak időzítése és a javaslatban szereplő összeg volt kérdéses. Nem biztos, hogy végül bármelyik is szerencsésnek bizonyult, de a bizottság nézőpontjából nézve mindkettő indokolható. Az időzítést Olli Rehn pénzügyi biztos elsősorban a nemzetközi gazdasági válsággal, pontosabban az arra adott uniós válasszal, a tavalyi magyar EU-elnökség hathatós munkájának köszönhetően kidolgozott új pénzügyi fegyelmi jogszabályokkal magyarázta.

A jogszabályok euróövezeti országok számára szinte azonnali, jóformán automatikus szankciót írnak elő a deficitajánlások nem teljesítésének esetére, ráadásul növelik a tagországok államháztartása feletti bizottsági ellenőrzést. Rehn már a jogszabálycsomag életbe lépése előtt hangoztatta, hogy a bizottság azonnal élni kíván új jogköreivel, amint azok hatályossá válnak. A harcias kijelentést illett mielőbb tettekkel alátámasztani.

A nyolcadik éve deficiteljárás alatt álló Magyarország számára ilyenformán nehezen tűnt elkerülhetőnek a hirtelen megnövekedett bizottsági szigor elkerülése, még akkor is, ha Brüsszel hazánkkal együtt négy másik - többnyire euróövezeti - tagországot is megfenyegetett az eljárás folytatásával. Tavaly novemberben írt levelében a finn biztos mind az öt szóban forgó tagállamot arra figyelmeztette, hogy ha azonnal nem hoznak további kiigazító intézkedéseket, az unió részéről "további lépések válnak elkerülhetetlenné".

Nehezebben érthető a bizottság javaslatának időzítése annak fényében, hogy - mint azt Rehn is elismerte - a testület annak ellenére is fenntartotta döntését, hogy a további magyar intézkedésekről nem sokkal korábban levelet kaptak Orbán Viktor miniszterelnöktől és külön Matolcsy György nemzetgazdasági minisztertől is.

A finn biztos azzal érvelt, hogy a bizottság továbbra is azt jelzi előre: Magyarország jövőre is átlépi a 3 százalékos deficithatárt. Ami a közel félmilliárd eurós összeget illeti, a bizottságnak egyszerre legalább három szempontot kellett mérlegelnie.

Egyfelől kellően magas számot kellett mondania ahhoz, hogy annak más országokra is legyen egyfajta elrettentő hatása. Másfelől fel kellett mérni azt is, mekkora a valószínűsége annak, hogy tényleges forrásmegvonásra sor kerül - még bizottsági nyilatkozatok is azt valószínűsítik, hogy a gyakorlatban ilyen nem fog megtörténni, hiszen a jövő évi hatályossá válásig még bőven van idő az aggodalmak orvoslására.

A harmadik szempont az arányosság volt, mégpedig úgy, hogy a viszonyítás alapja a hatos jogszabálycsomagban euróövezeti országokra vonatkoztatott szankciók köre lett - a döntésnek talán ez a leginkább vitatható eleme, hiszen a bizottság végül a bruttó hazai termék (GDP) 0,5 százaléka mellett döntött, szemben az euróövezeti 0,2 százalékos bírságlehetőségekkel.

Rehn ezt úgy magyarázta, hogy eurózónabeli ország esetében azonnali bírságról lenne szó, míg zónán kívüli tagállam esetében csak esetleges, lehetséges szankcióról.

Emellett többszörös nem teljesítés esetén az euróövezeti országok számára is elérheti a bírság ezt a nagyságrendet - tette hozzá. Az összegre vonatkozó teljes képhez az is hozzátartozik, hogy Rehnék több ízben hangsúlyozták: amennyiben a bizottság úgy ítéli meg, hogy eredményes intézkedések történtek, a felfüggesztés haladéktalanul hatályát veszti.

A tényleges forrásmegvonás brüsszeli közlések szerint elkerülhető azzal, ha a készülő idei konvergenciaprogram és/vagy a nemzeti reformprogram az érintett ajánlásokat kielégítő intézkedéseket tartalmaz. Ezek meglétét a bizottság már májusban kiadandó újabb gazdasági előrejelzésében megállapíthatja.

Legkésőbb pedig a jövő évre vonatkozó költségvetésben a bizottság még meggyőzhető arról, hogy nincs szükség a kötelezettségvállalások tényleges felfüggesztésére.

Egy esetleges későbbi hatályon kívül helyezés sem fogja azonban meg nem történtté tenni a mostani javaslatot, és nem fogja feledtetni az azzal kapcsolatban felmerült kérdőjeleket sem.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter