Győzött az Odontomachus bauri

Hangya a harapás gyorsasági világrekordere

Amerikai kutatók megfigyelései szerint egy Costa Rica erdőiben élő trópusi hangya figyelemre méltó gyorsasági rekordot állított fel az állatvilágban.

2010.07.28 15:12National Geographic
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

z Odontomachus bauri „csapdarágójú” hangya 35–64 m/s (126–230 km/h) sebességgel csapja össze rágóit, mindössze 0,13 ms alatt. Ez az eddig ismert leggyorsabb saját erőből végrehajtott állati mozgás, sokkal gyorsabb, mint például a kaméleon nyelvének szemmel követhetetlen „ostorcsapása”.

A rágók összezárása akkora erőhatást hoz létre, hogy a rá vadászó élőlényből könnyen áldozat lesz, illetve képes elmozgatni a hangyát a veszély közeléből.

Sheila Patek biológus, a szélsőséges állati mozgások szakértője a berkeley-i California Egyetemen munkatársaival nagy sebességű videokamerákat irányítottak a Costa Ricában begyűjtött hangyákra. Ha műanyag szalagokkal, ismeretlen hangyával vagy pókkal fenyegették meg őket, akkor a hangyák a nehézségi gyorsulás (g) százezerszeresével (!) gyorsítják föl rágójukat az összezáráshoz – olvasható a szakemberek beszámolójában, amely a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) online kiadásában jelent meg. A hangya rágóinak működése némiképp egy acélcsapdáéhoz hasonló.

Az O. bauri széttárja rágóit, majd a külső váz egy reteszként funkcionáló darabkájával kiékelve tartja nyitott helyzetben. Összecsapódáskor a retesz félrehúzódik és a rágók villámgyorsan bezárulnak. A csapdarágók kialakulása valószínűleg a hangyák kedvenc zsákmányai, a termeszek elleni harcban jöhetett jól.

„Ezek a termeszek mérgező ragasztót lövellnek ki. Ezért gyorsan meg kell ölni vagy harcképtelenné kell tenni őket, mielőtt saját fegyverüket bevethetnék” – mondta el Wulfila Gronenberg, a tucsoni Arizona Egyetem neurobiológusa, aki a csapdarágók elsütő rendszerét vizsgálta. A rágók azonban a védekezésben is hatékonyak. A hangyák képesek meglepni olyan kis betolakodókat, amilyen például egy pók, úgy, hogy rágóikat a testükhöz csapják.

Ez a „visszarúgó védekezés” akár 40 cm-re is hátralökheti a rovarokat. Sokkal nagyobb ragadozó, például egy gyík esetében a hangyák a gyors távozás mellett döntenek: rágóikat a földhöz csapkodják.

Ez a „menekülő ugrás” 8 cm magasra is fölröpítheti a hangyát, de csak néhány centiméterre távolítja el ellenségétől. Az egyszerre „ugráló” több tucat hangya látványa viszont megzavarja a leendő ragadozókat. „Ha a hangya 170 cm magas ember lenne, akkor joggal pályázhatna szuperhősi babérokra” – jelentette ki Patek.

A visszarúgó védekezés 40 méternyire dobná hátra, a menekülő ugrás pedig 13,4 méter magasságba lökné a levegőbe.

A kutatók szerint a védekező ugrás valószínűleg az erőteljes ragadozó rágók előnyös „mellékhatásaként” alakulhatott ki az evolúció folyamán. Ha már egyszer kifejlődött ez a rendkívül gyors mechanizmus, akkor ösztönösen is fölmerülhetett más célú, így menekülésre való használata.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.