A maja-kék hosszú időn át érdekelte a kutatókat

A maják megkékült áldozatai

A maják esőistennek felajánlott emberáldozatai haláluk előtt a szó szoros értelmében megkékültek, ugyanis kék festékkel ékesítették őket, mielőtt belökték volna a víznyelőbe.

2008.02.29 09:18MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A festék nem egyszerűen kék, hanem maja-kék volt. Ez egy élénk, inkább türkizszínű festék, amelyet a közép-amerikai nép mintegy ezer éven át használt edények és szobrok díszítésére, valamint freskók készítésekor. Az anyag összetételét azonban sokáig képtelenek voltak megfejteni a kutatók. Ám most az illinois-i Wheaton College, valamint a chicagói Field Múzeum antropológusai végre kiderítették, hogyan is készítették a maják a festéket, s az milyen szerepet játszott a közép-amerikai nép szertartásaiban a mexikói Yucatán-félszigeten lévő szent helyen.

"A maja-kék hosszú időn át érdekelte a kutatókat - mind a régészeket, mind a vegyészeket" - hangsúlyozta Gary Feinman, a Field Múzeum antropológiai kurátora, aki részt vett a vizsgálatban. Az érdeklődést az váltotta ki, hogy a maja-kék igen tartós színezéknek bizonyult. Sokkal tartósabb volt, mint az ismert természetes festékek és pigmentek. Ráadásul sokáig sem előállítási módja, sem az összetétele nem volt ismert. A festék ellenállt az időnek, a savnak, az időjárásnak, a biológiai lebomlásnak, ahogy a modern kémiai oldószereknek is. Korábbi kutatások során sikerült azonosítani két alkotóelemét - az indigókivonatot, valamint egy fehér agyagfélét.

A kutatók mikroszkopikusan elemezték a múzeumi gyűjtemény egyik agyagedényében talált anyagot. A Kr. u. 1400-ból származó edényt, amely tömjén égetésére szolgált, mintegy száz évvel ezelőtt találták Chichen Itzában, a maják híres romvárosában. Mint kiderült, a tömjénként égetett gyanta szintén a festék összetevője volt. Végső soron arra a következtetésre jutottak, hogy a szertartás előtt a maja-kék komponenseit lassú tűzön hevítve elegyítették, s keverték össze. Gary Feinman szerint az emberáldozat része volt a Csak esőisten jóindulatát elnyerni hivatott szertartásoknak, hogy az viszonzásul kellő mennyiségű csapadékot biztosítson a mezőgazdasági növények, így a kukorica termesztéséhez.

Feinman szerint a szertartások során a maják a víznyelő mellett készítették el a kék festéket. Ezzel díszítették az istenségnek ajándékba szánt agyagedényeket, amelyeket a víznyelőbe dobtak. Ám ugyanígy festették ki az áldozatként szolgáló embereket, majd szintén a víznyelőbe dobták őket, ahonnan az ásatások során körülbelül 120 csontváz került elő számos egyéb rituális tárggyal egyetemben. "A férfiak szívét feltehetően kivágták, mielőtt vízbe fojtották volna őket" - vélekedett a kutató. Ismertetése szerint a víznyelő alján 4,3 méteres kék ragacsréteg került elő: ez feltehetően a víz által az áldozatokról és az áldozati tárgyakról lemosott festékből alakult ki.

"A maják az indigót, a gyantát és a fehér agyagot orvosi célokra is használták" - mondta Dean Arnold, a Wheaton College és a Field Múzeum antropológusa, aki szintén részt vett a kutatásban. Hozzátette: A három gyógyszerkomponensből lassú tűz fölött rituálisan elkészítették a maja-kéket - a víz gyógyító erejének jelképét egy agrártársadalomban. A kutatás eredménye az Antiquity című folyóiratban látott napvilágot.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.