A felhőkben hemzsegnek a parányi baktériumok

Baktériumfelhők a Föld körül

Amerikai kutatók kimutatták, hogy a felhőkben hemzsegnek a parányi baktériumok, amelyeket a később felhőcseppeket alkotó, földről fölszálló vízpára ragad magával az atmoszférába.

2010.02.26 18:35National Geographic
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A felhőket felépítő vízcseppek és jégkristályok általában nem spontán alakulnak ki az atmoszférában, létrejöttükhöz szilárd vagy folyékony felszín szükséges. Ezeket a felületeket, az ún. felhő kondenzációs magvakat (CCN), parányi por- és koromszemcsék, sőt akár baktériumok szolgáltatják.

A baktériumok és más biológiai eredetű részecskék meglehetősen alkalmasak a vízpára felhőcseppekké való összegyűjtéséhez. A rangos Science című folyóiratban megjelent cikk vezető szerzője, Brent C. Christner, a Louisianai Állami Egyetem munkatársa a nemzetközi sajtónak elmondta: a biológiai részecskék, így például a baktériumok a legaktívabb jégmagok a természetben. Másképp fogalmazva: képesek magasabb hőmérsékleten katalizálni a jégképződést, mint az abiotikus eredetű részecskék.

Míg az abiotikus (nem biológiai) részecskék mínusz 10 Celsius-fok alatt gyűjtik össze kiválóan a vízpárát, addig a biológiai eredetű részecskék főként e hőmérséklet fölött működnek aktív magokként. A baktériumok e képességének fölismerése elősegítheti a felhőképződés jobb megértését, különösen a melegebb éghajlatokon történő felhőképződését.

Baktériumok a hóban

Annak megállapítására, mennyire elterjedtek a biológiai magok az atmoszférában, Christner és munkatársai a frissen esett hóból vettek mintát szinte a világ minden táján. Az antarktiszi hóban volt a legkisebb a biológiai magok koncentrációja, a Montanából és Franciaországból származó mintákban pedig a legnagyobb. Christner szerint ez várható volt, hiszen az Antarktisz földrajzilag elszigetelt és távol esik a legtöbb biológiai mag forrásától, a növényektől.

A tanulmányban meghatározott biológiai magvak többsége növényi kórokozó volt. Ezek a mikrobák a széllel, az erős fölszálló áramlatokkal vagy a betakarítást végző traktorok nyomában kavargó porfelhőkkel följuthatnak a fertőzött növényekről az atmoszférába. Christner és mások azt gyanítják, hogy e kórokozók növényről növényre való terjedési stratégiájának része a felhő kondenzációs maggá válás, mivel így nagy távolságra juthatnak el az atmoszférában, majd visszahullanak az esővel.

A kutatók számára a következő lépés annak meghatározása, milyen nagy szerepet játszanak a biológiai részecskék a felhőcseppek kialakulásában, mindezt oly módon, hogy közvetlenül a felhőkből vesznek majd mintákat.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.