Döbbenetes a "keleti szeméttakaró"

Több ezer négyzetkilométer szemét borítja a Csendes-óceánt

A szakemberek szerint a vártnál jóval több műanyaghulladék található a Csendes-óceán északi medencéjében, az amerikai partok és a Hawaii-szigetek között lebegő, több ezer négyzetkilométernyi kiterjedésű szeméttengerben.

2009.08.31 12:01National Geographic
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint körülbelül 13 ezer darab műanyagszemét lebeg az óceán minden egyes négyzetkilométerén, ám a probléma öt óceánrészen, közülük is a Csendes-óceán északi vidékén a legsúlyosabb, ahol a legnagyobb méretű szeméttenger található.

A Kaliforniai Egyetem tengerbiológusai augusztusban több héten át a helyszínen tanulmányozták a szeméttenger kiterjedtségét és összetételét.

„Igen megdöbbentő... Szokatlan, hogy pontosan azt találjuk, amit keresünk" – nyilatkozta Miriam Goldstein, a kutatócsoport vezetője csütörtöki, San Diegóban tartott sajtóértekezletén.

Az utóbbi hatvan évben az ázsiai országok és az Egyesült Államok által az óceánba bocsátott műanyaghulladékok alkotta szeméttengert, amely Nagy Csendes-óceáni Szemétfolt néven vált ismertté, először egy évtizede vizsgálta meg alaposabban Charles Moore tengerkutató.

A „keleti szemétfoltnak" is nevezett jelenség az Egyesült Államok nyugati partjaitól mintegy ötszáz tengeri mérföldre, nemzetközi vizeken figyelhető meg.

A műanyagflakonokat, -kupakokat, -zacskókat és más csomagolóanyagokat a nap sugarai lassan apró részecskékre bontják, amelyek Texas amerikai állam területénél mintegy kétszer nagyobb hulladéktakaróvá összesűrűsödve azóta is ott lebegnek a Csendes-óceán közvetlen felszíne alatt.

Nagyon keveset tudni az óriási szeméttenger méretéről, kiterjedéséről.

A szakemberek néhány hulladékon angol és kínai nyelvű feliratokat láttak, ami jelzi, hogy milyen hatalmas utat tesz meg a szemét a tengerparti településektől a szél, az áramlatok sodrában az óceán közepéig.

A műanyag csomagolóanyag nem bomlik le biológiailag.

Szaido Kacusiko, a japán Nihon Egyetem kémikusa a minap ismertetett tanulmányában kimutatta ugyan, hogy a tengerek vizében talán ez a hulladékfajta is megsemmisül, ettől azonban még nem sokkal lesz kívánatosabb.

„A műanyagot általában éppen azért használjuk, mert meglehetősen tartós. Mi azonban úgy találtuk, hogy a tengerek vizében a napnak, esőnek és más környezeti hatásoknak kitéve lebomlik, ezzel pedig olyan környezetkárosító faktorrá válik, amellyel a jövőben is mind inkább számolnunk kell" – magyarázta a kutató az amerikai kémiai társaság legutóbbi konferenciáján, ahol hangsúlyozta, hogy a lebomló plasztik olyan veszélyes anyagokat bocsát ki, mint például a biszfenol-A, vagy a műanyagok nagyobbacska építőköveinek számító oligomerek.

Ezek a veszélyes anyagok megbomlaszthatják a tengeri állatok hormonháztartását és a növényvilágot.

A kaliforniai kutatócsoport bízik abban, hogy az általuk gyűjtött mintákból magyarázatot kapnak arra, miként hatnak az óceán élővilágára a műanyaghulladékok.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.