"Nem nyugodhatott Kádár mellett"

Száz éve született Rajk László

Száz éve, 1909. március 8-án született Rajk László kommunista politikus, 1946-48 között belügyminiszter, a törvénysértések áldozata - a róla elnevezett per később a törvénytelenségek szinonimája lett.

2009.03.06 15:00MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Rajk László

Egy székelyudvarhelyi csizmadia 11. gyermeke volt. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-francia szakos hallgatójaként ismerkedett meg az illegális kommunista ifjúsági mozgalom, a KIMSZ aktivistáival, 1931-ben lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának (KMP) tagja. Politikai tevékenysége miatt többször letartóztatták, idővel az egyetemről is "eltanácsolták".

Ezután munkásként dolgozott, egyik irányítója volt 1935-ben a nagy építőmunkássztrájknak. A következő évben Prágába, majd 1937-ben Firtos László álnéven Spanyolországba utazott. A spanyol polgárháborúban a Nemzetközi Brigád magyar zászlóaljának politikai biztosa volt, a harcokban súlyosan megsérült. A köztársaság bukása után Franciaországba menekült, ahol internálták. Illegálisan hazatért, de itthon letartóztatták és újfent internálták. 1944. szeptemberi szabadulása után a párt központi bizottságának titkára, a Magyar Front egyik vezetője lett, részt vett az ellenállási mozgalom szervezésében.

Decemberben újra rendőrkézre került, Sopronkőhidán bátyja, a nyilas államtitkár Rajk Endre mentette meg a kivégzéstől, majd Münchenig hajtották gyalogmenetben. Hazatérése után beválasztották az MKP központi vezetőségébe, országgyűlési képviselő, az államfői testületnek számító Nemzeti Főtanács tagja lett. A kiváló szónok és szuggesztív egyéniségű Rajk Rákosi Mátyás mögött a párt második emberének számított. 1946. március 20-án belügyminiszterré nevezték ki, s ő kíméletlenül leszámolt a "reakcióval". A B-listázás ürügyén több tízezer embert dobtak ki állásából, fasiszta és reakciós csoportok üldözése címén számtalan vallásos, nemzeti és demokrata szellemű szervezetet tiltottak be. Nevéhez fűződnek az első koncepciós perek, s vezető szerepe volt az 1947-es "kékcédulás" választások megszervezésében.

A hatalmát féltő Rákosi 1948. augusztus 5-én leváltotta és külügyminiszternek tette meg Rajkot, akit 1949. május 30-án koholt vádak alapján letartóztattak. A korábbi magyar titkosrendőrséggel, a német és az angolszász hírszerzéssel való együttműködéssel vádolták, a lista később kibővült a "titóista" kémkedéssel, a kapcsolatfelvétel helyszínének egy paksi csőszkunyhót jelöltek meg. A vádlottak a tárgyalás során - önként vagy a kínzások hatására - elismerték, hogy összeesküvést szőttek a jugoszlávokkal a hatalom átvétele és burzsoá restauráció céljából.

A kirakatper végén, szeptember 24-én Rajkot, Szőnyi Tibort és Szalay Andrást halálra ítélték. Október 15-én kivégezték őket, a tetemeket először a gödöllői hajtűkanyarban hantolták el.

A Rajk-per a törvénytelenségek szinonimája lett, a Sztálin halála után meginduló enyhülés 1955-re kényszerítette ki az áldozatok jogi, majd 1956 tavaszán politikai rehabilitálását. 1956. október 6-i újratemetésük a sztálinista vezetés elleni tömegdemonstráció volt.

Rajk maradványait 1992-ben fia, ifjabb Rajk László kérésére - aki úgy érezte, apja nem nyugodhat Kádár János közelében - a Kerepesi temető egy másik részébe helyezték át.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.