2 millió évvel korábban haltak ki
A rémmadarak nem ehettek emberhúst
Kiderült, hogy az ősemberek sosem találkoztak a Titanis walleri nevű óriási madárral. Korábban úgy vélték, hogy ezek a félelmetes ragadozók Észak-Amerikában még együtt éltek az emberekkel.
2009.02.05 17:18MTI
Egy amerikai kutatócsoport azonban most 2 millió évvel korábbra módosította kihalásuk dátumát. A Titanis walleri volt valószínűleg a rémmadárfélék (Phorusrhacidae) családjának legnagyobb faja: 2 méter magas és 150 kilogramm tömegű lehetett.
Az Észak-Amerikában honos, röpképtelen madár hatalmas csőrével igazán rászolgált a rémmadár névre, lévén az akkori idők csúcsragadozója. A kutatók a Floridában és Texasban kiásott ősmaradványokat vetették alaposabb vizsgálat alá. A csontokban lévő ún. ritkaföldfémek eloszlásának elemzésével a csoport meg tudta határozni az észak-amerikai maradványok korát.
Korábban a tudósok a rémmadarak kihalását a pleisztocén végére, kb. 10 000 évvel ezelőttre tették. A floridai Santa Fe folyómederben talált fosszilis csontok - amelyekről úgy vélik, hogy az utolsó ismert T. walleri maradványai - elemzéséből az derült ki, hogy a rémmadarak ennél jóval korábban, már mintegy kétmillió éve kipusztultak - nyilatkozta Bruce MacFadden paleontológiaprofesszor, a Floridai Természettudományi Múzeum munkatársa a BBC hírportálnak.
Hogy jutottak Észak-Amerikába?
Egy másik, Texasban talált ősmaradvány - az Észak-Amerikában talált legidősebb rémmadárlelet - korának meghatározása szintén meglepő eredménnyel szolgált. A kutatók zöme úgy vélte, hogy a Titanis walleri ősei akkor vándoroltak Dél-Amerikából Észak-Amerikába, amikor a két kontinenst összekötötte a panamai földhíd, mintegy 3,5 millió évvel ez előtt.
MacFadden professzor és társai szerint azonban a texasi rémmadár kora arra utal, hogy a Titanis mintegy 5 millió éve jutott el Észak-Amerikába, azaz jóval korábban, mint ahogy a két földrész között létrejött a szárazföldi kapcsolat. A kutatók jelenleg nem tudnak magyarázatot adni arra, hogyan kelt át a röpképtelen madár a kontinenseket akkoriban még elválasztó tengeren.
"Lehet, hogy átúszott vagy áthajókázott valami sodródó uszadékon. Akkoriban egy sor, egymáshoz közel fekvő vulkanikus sziget sorakozott ott, ahol most a Panama-szoros helyezkedik el, így esetleg átúszhattak egyikről a másikra, de valójában nem tudjuk, mi történt - mondja MacFadden.