NASA
Szevasz, Nix! A Plútó újabb apró holdja került lencsevégre
A Plútó holdcsaládjának középső tagját, a Nixet is közelről szemrevételezte a New Horizons űrszonda.
2015.07.20 12:05MTIA Plútóhoz és Kharónhoz mérten a Nixről készült első fotó kissé homályosnak tűnik, ennek oka, hogy a hold csupán 40 kilométer széles. Valójában átmérőjének felmérése az egyik legfőbb információ, amelyet a kutatóknak sikerült új portréja alapján kiókumlálniuk.
Az éjszaka és sötétség görög istennője után elnevezett Nix (vagy Nüx) pontosan négy testvére között kerüli meg a Plútót: a Kharón és a Sztüx közelebb, míg a Kerberosz és a Hidra távolabb kering. A korábbi becslések átmérőjét a 32-96 kilométer tartományra helyezték.
Míg az új fotó igen alacsony felbontásúnak tűnhet, a Nixről korábban készült felvételek alig mutattak többet egy fénypettynél a Plútó körül. A felbontással kapcsolatban Alan Stern, a New Horizons misszió vezetője pénteken kifejtette, három hónappal ezelőtt még a Plútóról sem volt ilyen jó képük, képpontszáma pedig körülbelül ugyanannyi, mint a Plútóról készült legjobb földi fotóké.

A szakember hozzátette, további felvételek is várhatóak a Nixről, de eközben néhány új részletet is sikerült feltárni: például már fel tudják mérni fényességét, ami valahová a Kharón és a Plútó közé helyezi. Emellett úgy hiszik, hogy egy megnyúlt égitest egyik végét láthatjuk a fotón.
A felvételt a New Horizons LORRI (Long Range Reconnaissance Imager) készüléke lőtte, 6 kilométeres képződmények látszanak rajta. Július 13-án készült, a július 14-i közeli randevú előtt, mintegy 590 ezer kilométeres távolságból.
Mindeközben a Plútóról szintén pénteken közzétett új közeli fotó egy 100 millió évnél nem idősebb, kiterjedt, kráter nélküli síkságot ábrázol, amelyet talán ma is geológiai folyamatok formálnak. A fagyott régió a törpebolygó jeges hegységeitől északra található, a Tombaugh Regio névre keresztelt, szív formájú képződmény belsejében.

A jeges síkságot nem hivatalosan Sputnik Planumnak (Szputnyik-síkság) nevezték el a Föld első mesterséges szatellitje után.
Szabálytalan alakú, megközelítőleg 12 kilométeres szegmensekből áll, amelyeket mintha sekély árkok határolnának. Eme utóbbiak némelyikében sötétebb anyag figyelhető meg, míg másokat hegycsoportok rajzolnak fel, ezek a jelek szerint a környező terepből emelkednek ki. Máshol a felszínt mintha kisebb aknák mezeje tarkítaná, talán a szublimáció folyamatának - ennek révén a jég közvetlenül szilárdból gáz halmazállapotúvá válik - eredménye.