Lefotózta a MESSENGER a jeget

Sikerült meglesni, mi van a Merkúron ott, ahova a Nap sosem süt

Ha tényleg minden úgy van a Merkúron, ahogyan azt a tudósok feltételezik, akkor ugyanez a folyamat lehetett felelős a Földön található víz ideszállításáért is.

_{2014.10.28 07:00ma.hu}

Kinyomtatom

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

A Merkúr, a Naphoz legközelebbi bolygó nem éppen az első hely, ami eszünkbe jut, ha vízjeget keresnénk a Naprendszerben. És mégis, földi radarmérések segítségével a kutatók már két évtizeddel ezelőtt megfigyeltek különös lerakódásokat a bolygó sarkvidéki krátereiben - magyarázza a Csillagászat.hu a Geology cikkére hivatkozva. Bár ezek a mérések az anyagösszetételt nem mondták meg közvetlenül, a legjobb jelölt a lerakódásokra az örökké sötét kráterekben rejtőző vízjég lett. Ezt a hipotézist aztán a MESSENGER űrszonda újabb megfigyelései erősítették meg. Az űrszonda műszerei segítségével mérte a kráterekből eredő neutronokat, az infravörös fényvisszaverő képességet és hőmérsékleti változásokat. Az adatokat csak egyféleképp lehetett magyarázni. Akármilyen hihetetlen is, bár a Merkúr felszínét a Nap több száz fokosra hevíti, néhány sarkvidéki kráterbe sosem süt be, és ott a roppant illékony jég is fennmaradhat.

_{Forrás: NASA/JHUAPL/Carnegie Institution of Washington}

^{A Prokofjev-kráter belseje. Ennek csak a déli része van örök sötétségben, itt található a fényesebb felületű vízjég-lerakódás, amely egyezik a radarfényes területtel (sárga körvonal). Az encián kör jelzi a kráter teljes méretét.}

De tudni, hogy vízjeget rejt a Merkúr, és ténylegesen látni is a lerakódásokat, két különböző dolog - szögezi le a Csillagászat.hu szakembere. A MESSENGER küldetésének 2012-es meghosszabbítása után a kutatók módszeresen megpróbálták lefényképezni a kráterek belsejét. Bár ezekbe a Nap sosem süt be közvetlenül, de a környező, megvilágított kráterfalakról mégis szűrődik be valamennyi szórt fény. Megfelelően hangolt felvételek segítségével a kutatóknak sikerült előcsalogatni ezeket a halvány részleteket.

A Nancy Chabot (Johns Hopkins University) vezette kutatócsoport főként a radarfényes területet tartalmazó Prokofjev-kráterre koncentrált. „A felvételek kiterjedt, a környezettől eltérő fényvisszaverő képességű területeket mutatnak” – mondja Chabot. „Ezt kiterjedt, felszíni vízjéggel borított területként értelmezzük”. A jég felszíne kráterezett, de nem borítja kőzettörmelék. Ez egyrészt arra utal, hogy a jég viszonylag későn került a Prokofjev-kráterbe és a környező becsapódások többségénél fiatalabb. Emellett elég vastag is ahhoz, hogy közvetlen találatok csak a jégréteget szakítsák fel, de az aljáig nem értek le.

_{Forrás: NASA/JHUAPL/Carnegie Institution of Washington, Chabot et al}

^{A Berlioz-kráter közvetlenül, illetve szórt fénnyel megvilágított részei. A vörös és sárga körvonalak jelzik az örök árnyék és a radarfényes terület határait: itt található az éles határú, sötét folt. Jobbra a kráter hőmérséklet-eloszlása.}

A kutatók azt is megfigyelték, hogy míg a 86. szélességi körön található Prokofjevtől északra lévő kráterekben kiterjedt, fényesebb területek találhatóak, addig a délebbi kráterekben sötét, sima területek tűntek fel, éles határokkal. Itt már a jelek szerint a sötétségben is túl meleg a felszín ahhoz, hogy szabadon lévő vízjeget lássunk. "A felszín vékony, sötét anyaggal van borítva, amely fagyott, szerves vegyületekben gazdag összetevőkből állhat. Az éles határok némileg meglepőek, mert arra utalnak, hogy a lerakódások geológiai értelemben fiatalok lehetnek, összehasonlítva a becsapódások okozta lassú összemosódás időskálájával" - tette hozzá Chabot. Összességében úgy tűnik, hogy a Merkúron található vízjég-lerakódások vagy relatíve fiatalok, vagy folyamatosan fenntartja és visszaállítja őket valamilyen, ma is zajló folyamat.

_{Forrás: Chabot et al., NASA/JHUAPL, Harmon et al}

^{Középen: a Merkúr északi pólusa és a radarfényes területek (sárga). A kék kör jelzi a Prokofjev-krátert. A tőle északra lévőkben (zöld) a felszínen lévő jeget jelző, kiterjedt fényes területek látszanak. Délre viszont (lila) éles határú sötét foltok: a szigetelő porréteg alatti jég nyomai.}

A Merkúr vízjég-raktárai a Holdétól is eltérnek. A Holdon is vannak örökké sötét kráterek, és azokban még hidegebb is van, mégsem látunk olyan kiterjedt, felszíni jéglerakódásokat, mint a Merkúron. Ha a Merkúron viszonylag folyamatos utánpótlása van a jégnek, az arra utal, hogy igencsak jelentős mennyiségű illóanyagok, jegek érkeztek a belső Naprendszerbe az idők során. És ez azért nagyon fontos kérdés, mert ugyanez a folyamat lehetett felelős a Földön található víz ideszállításáért is.

„Ez kulcsfontosságú kérdés” - állítja Chabot. „Ha ugyanis megértjük, miért különböznek ezek az égitestek, betekintést nyerhetünk a háttérben zajló folyamatokba, ami pedig szorosan kötődik a Naprendszerben található vízjég korának és eloszlásának kérdéséhez is.”

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter