Ha erre stoppolna valaki...
Galaxis útikalauz stopposoknak: megváltozott a Föld pontos címe!
Új "postacíme" van bolygónknak: Tejútrendszer, Lokális Halmaz, Laniakea! Videóval!
2014.09.20 19:00ma.huEgy friss kutatási eredmény szerint Galaxisunk egy, a korábbi becsültnél csaknem százszor nagyobb méretű szuperhalmaz, a Laniakea tagja.
De kezdjük az "közepén"
Tejútrendszerünk a körülbelül 2,2 millió fényév távolságban lévő Andromeda-galaxissal és mintegy félszáz kisebb galaxissal együtt alkotja az úgynevezett Lokális Halmazt. Ezen felül, szűkebb kozmikus környezetünkben több más, kisebb-nagyobb galaxishalmazt is ismerünk – írja a Csillagászat.hu cikke. A közelmúltban végzett, nagyszabású eredményei alapján a világmindenség nagyléptékű szerkezete szálas-buborékos jellegű: az univerzum nagyrészt óriási, üresnek tűnő térrészek töltik ki, amelyek “falait” a galaxisok és galaxishalmazok legmagasabb szintűnek gondolt csoportosulásai, az úgynevezett szuperhalmazok alkotják. A szuperhalmazok beazonosítása és behatárolása azonban egyelőre meglehetősen bizonytalan alapokon nyugszik. A Lokális Halmaz és mintegy száz másik galaxishalmaz együttesét (amely egy nagyjából 100 millió fényév átmérőjű sűrűsödésként van jelen a kozmosz nagyléptékű szerkezetében) eddig Virgo Szuperhalmaz néven ismertük.

A kozmikus környezetünkben lévő galaxisok eloszlása szupergalaktikus koordinátarendszerben. A (0,0) pontban lévő sötét pötty jelzi galaxisunk, a Tejútrendszer helyét. A színes kontúrok a galaxisok térbeli sűrűségét jelzik (kék: ritka, zöld: közepes, vörös: sűrű). A fehér pontok a vizsgálatban szereplő egyedi galaxisok pozícióit mutatják. A narancssárga vonal jelöli az újonnan definiált Laniakea szuperhalmaz határait.
Így volt eddig, de most:
A Nature folyóirat szeptember 4-i száma címlapján közölte azt a friss kutatási eredményt, amely szerint a Lokális Halmaz (benne a Tejútrendszerrel) valójában egy ennél mintegy százszor nagyobb térfogatú, jól behatárolható struktúra része. Ehhez az eredményhez a Hawaii Egyetem szakembere, Brent Tully és kollégái mintegy 8000 környező galaxis térbeli mozgását tanulmányozták. A vizsgálatok során a kutatók figyelembe vették az univerzum globális tágulásának hatásait, így a korrigált adatok segítségével tisztán a galaxisok egymásra gyakorolt hatását tudták tanulmányozni.
Az így nyert háromdimenziós sebességtérkép alapján a tudósok egy teljesen új megközelítés szerint definiálták a szuperhalmazokat. Eredményeik szerint a galaxisok térbeli mozgása olyan földi vízgyűjtő területekéhez hasonlít, amelyekben úgynevezett vízválasztó vonalak találhatóak (a víz ettől a vonaltól két oldalra áramlik a két határoló vízgyűjtő terület mélyebben fekvő részei felé). Analóg módon a galaxisok erős gravitációs vonzócentrumok irányába látszanak mozogni, a szuperhalmazok határfelületeit pedig ilyen módon meg lehet úgy határozni, mint az egyes galaxisáramlásokat elválasztó felületeket.

Illusztráció a Laniakea és a szomszédos szuperhalmaz, a Perseus-Pisces elhelyezkedéséről.
Itt az új postacím
Tullyék szuperhalmazokra adott meghatározása értelmében galaxisunk és lokális kozmikus környezetünk valójában egy több mint 500 millió fényév átmérőjű, Laniakea (hawaii nyelven: “megmérhetetlen ég”) névre keresztelt struktúrába tartozik, amelynek az eredeti Virgo Szuperhalmaz csupán egy kisebb nyúlványa. A Laniakea szuperhalmazon (amelyet mostantól Lokális Szuperhalmazunknak nevezhetünk) belül a már régebben azonosított “Nagy Attraktor” az a gravitációs vonzócentrum, amelynek irányába a Lokális Halmaz és a környező galaxishalmazok mozognak.
A Csillagászat.hu szerint az eredményt nyugodtan nevezhetjük áttörő erejűnek, azonban a szuperhalmazok és az univerzum nagyléptékű szerkezetének vizsgálata még bőven tartogat megválaszolatlan kérdéseket. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a világegyetem fejlődése során ezek a gigantikus struktúrák hogyan és mennyi idő alatt alakultak ki, valamint hogy az évmilliárdok során milyen kölcsönhatások játszódhatnak le köztük.