Újraindulhat a magfúzió

Szupernóvaként robbanhatnak fel halott csillagok

A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső ellobbanása, amelynek során a haldokló égitest fényessége hosszú időn át, néhány hónapon keresztül egy átlagos galaxiséval vetekszik.

2014.08.29 18:50MTI
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
freedigitalphotos.net/photographic1980

Halott csillagokban is újraindulhat a magfúzió, és szupernóvaként robbanhatnak fel - erre a következtetésre jutott egy nemzetközi kutatócsoport, amely a 11,4 millió fényévnyire lévő Szivar galaxisban lejátszódó drámai kozmikus eseményeket követte nyomon. Vizsgálataikról a Nature-ben jelent meg tanulmány.

A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső ellobbanása, amelynek során a haldokló égitest fényessége hosszú időn át, néhány hónapon keresztül egy átlagos galaxiséval vetekszik. Egy-egy galaxis életében a szupernóva-robbanás átlagosan 100 évente fordul elő.

Hosszú évtizedek óta tartják magukat azok a nézetek, miszerint a szupernóvák negyede, az Ia-típusúak a csillagfejlődés végstádiumába érkezett fehér törpék halálával függnek össze. A fehér törpék eredetileg a Napnál valamivel nagyobb tömegű csillagok voltak, amelyek életük végső stádiumában összezsugorodtak.

E halott csillagok oly tömörek, hogy egy teáskanálnyi anyaguk súlya elérheti az 5 tonnát - olvasható a Space.com hírei között. A feltételezések szerint a fehér törpéknek általában van egy társcsillaga.

Az idők folyamán hatalmas gravitációs erejének köszönhetően a fehér törpe fokozatosan elorozza partnere anyagát, mindaddig, míg a falánk égitest a "túlsúly" miatt instabillá válik, elindulnak a termonukleáris reakciók, és felrobban.

Mindeddig azonban a csillagászok nem rendelkeztek közvetlen bizonyítékokkal az elmélet alátámasztására.

A korábban megfigyelt szupernóvák túl távol voltak ahhoz, hogy a tudósok részleteiben vizsgálhassák a folyamatot. Nem így az SN 2014J katalógusjelű, amely ez év januárjában robbant fel "mindössze" 11,4 millió fényévnyire, a Szivar galaxisban (Messier 82).

A kutatóknak ezúttal lehetősége volt, hogy az Európai Űrügynökség (ESA) INTEGRAL műholdja segítségével megfigyeljék a szupernóva-robbanás gammasugárzását. A vizsgálatok kimutatták a nikkel 56-os tömegszámú (Ni56) izotópját, amely nagy mennyiségben keletkezik az Ia típusú szupernóvákban.

"Az SN 2014J katalógusjelű objektum annyi Ni56-ot tartalmazott, amely kétszázezerszer nagyobb a Föld tömegénél. Vizsgálataink egyértelműen bizonyították az Ia-típusú szupernóvákkal kapcsolatos koncepciók helyességét" - hangsúlyozta a tanulmány vezető szerzője, Eugene Churazov, a Max Planck Asztrofizikai Intézet kutatója.

Az Ia-típusú szupernóvák más forgatókönyv szerint is képződhetnek, akkor, amikor két fehér törpe ütközik egymással. Mint a kutatók rámutatnak, eredményeik nem zárják ki az utóbbi a lehetőségét sem.

"Folytatjuk a vizsgálatokat rádióteleszkópok és röntgencsillagászati berendezések segítségével" - hangsúlyozta Eugene Churazov. Színképük alapján a szupernóvákat két kategóriába sorolják: az I-típuséban nem látható hidrogén, míg a II-ben igen.

A robbanás mechanizmusa alapján pedig megkülönböztetik az Ia-, Ib- és Ic-szupernóvákat, valamint II-altípusokat.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.