Sokáig rányomta bélyegét az országra

Apartheid: a faji megkülönböztetés rendszere, mely ellen Mandela is küzdött

Az apartheid, amelynek bukását Nelson Mandela is siettette, a társadalom minden szintjén megvalósuló szigorú faji megkülönböztetés doktrínája volt, amely sokáig rányomta a bélyegét Dél-Afrikára.

2013.12.06 15:02MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
MTI

Az apartheid politikája a Nemzeti Párt 1948-as választási győzelme után vált rendszerszerűvé.

A kifejezés szó szerinti jelentése afrikaans nyelven: elkülönültség, általában elkülönült, elkülönített fejlődésnek fordítják. Erről a korszakról kétségkívül a fehéreknek fenntartott éttermeket, postai ablakokat, illemhelyeket, köztéri padokat, illetve strandokat jelző táblák maradnak fenn az emberek emlékezetében.

Az országban azonban már a XVII. században alkalmazták a faji elkülönítést, amikor az első holland telepesek mandulafa-kerítéssel védték Fokvárost a bennszülöttektől.

A hottentották már 1979-ben is csak külön engedéllyel közlekedhettek, Johannesburgban pedig már a város 1886-ban történt megalapításakor a peremkerületekbe száműzték a színes bőrű lakosokat.

Gandhi, aki több mint húsz évet töltött el Dél-Afrikában, maga is megtapasztalta a faji megkülönböztetést, amikor érkezésekor, 1893-ban kiutasították egy fehérek számára fenntartott első osztályú vasúti kocsiból. A fekete bőrű többségről tudomást sem véve "fehérek között" jött létre a mai Dél-Afrika 1910-ben, amikor a búr köztársaságok brit gyarmatokká lettek, és létrejött a Dél-afrikai Unió.

A feketék válaszul megalapították az Afrikai Nemzeti Kongresszust (ANC), amelynek Mandela később a vezetője lett. Nem sikerült azonban megakadályozniuk 1910 és 1920 között a szegregációs törvények egész sor szigorítását: a feketék így nem vásárolhattak földet, leszámítva a szegény, elmaradott vidékeket, nem űzhettek bizonyos, magas képesítéshez kötött szakmákat.

A folyamat a nyíltan rasszista és búr érdekeket a "fekete", sőt rövidesen a "vörös" (kommunista) veszedelemtől is óvni kívánó Nemzeti Párt 1948-as győzelme után vált rendszerszerűvé. A hidegháború időszakában a Nyugat szimpatizált a rendszerrel, holott Afrika többi részében megindult a gyarmati felszabadító – gyakran szocialista rendszereket hatalomra segítő – mozgalom.

A náci ideológiából ihletet merítő új vezetők, akik meg voltak győződve arról, hogy ők Isten kiválasztottjai, olyan eszköztárat vetettek be, amelyek rövidesen még a hálószobában is befolyásolták minden dél-afrikai életét. 1949-ben betiltották a különböző rasszhoz tartozók közötti házasságot, majd egy évvel később a nemi kapcsolatot is.

A rendszer az úgynevezett népesség-nyilvántartási törvényen nyugodott (1950), amely bőrszínük szerint címkézte a lakosokat – fehérek, indiaiak, meszticek és feketék -, ily módon meghatározva életüket a születéstől a temetésig.

A rasszok szerinti területi csoportosításról rendelkező törvény (1950) intézményesítette a térbeli elkülönítést, a város minden csücske valamely rassznak volt fenntartva.

Egész városnegyedeket – mint például a johannesburgi Sophiatownt vagy a fokvárosi District Sixet – lerombolták, a színes lakosságot pedig minél messzebb, a városszéli, lélektelen alvóvárosokba kényszerítették.

Az apartheid mintegy 3,5 millió embert lakoltatott ki erőszakkal, lakónegyedeiket vagy tanyáikat fehérek kapták meg. Az alvóvárosok csak átmeneti lakóhelyei voltak a feketéknek.

Ők ugyanis nem elégedtek meg a másodrendű állampolgársággal, inkább külföldiek voltak a saját országukban, és felvették az etnikumok számára fenntartott bantusztánok állampolgárságát. Ezeket a területileg ötletszerűen kijelölt "államokat" a nemzetközi közösség soha nem ismerte el.

A feketéknek állandóan maguknál kellett tartaniuk egy útlevélszerű okmányt, amellyel igazolták, hogy a fehérek számára fenntartott övezetben dolgoznak. Csak "bantu oktatáshoz" volt joguk, amely a fehérek szerint elegendő volt számukra a szakképesítést nem igénylő állások betöltésére.

A fehér hatóságok ugyanis soha nem tudták megvalósítani régi álmukat, hogy megszabaduljanak a feketéktől, ugyanakkor ne veszítsék el az általuk képviselt olcsó munkaerőt.

Az ANC által vezetett feketék felkelése, a Dél-Afrikát lassanként elszigetelő nemzetközi közösség nyomása, valamint a gazdasági nehézségek rábírták Pretoriát, hogy 1980 után egymás után törölje el a fajvédő törvényeket. Az apartheid valójában az 1994-es tartott általános választásokkal és Nelson Mandela hatalomra kerülésével szűnt meg.

A dél-afrikaiak mindennapjaiban azonban még ma is jól láthatók a régi választóvonalak, és állandóak a faji utalások.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.