A békák képesek rá...

Az igazi szelektív hallás

A kutatók felfedezték, hogy a közép-kínai hangos patakok közelében élő békák át tudják hangolni a fülüket különféle hangfrekvenciákra, valahogy úgy, ahogy mi a rádiókonállomásokat keresünk. Ez az egyetlen állatfajta, mely képes megválasztani, hogy mely frekvenciát hallja meg.

2008.07.24 16:45medipress.hu

A kutatók a felfedezésre akkor jutottak, mikor megvizsgálták egy ritka békafaj, az Odorrana tormota dobhártyáját. Ez az állat madárcsicsergés-szerű hangon kommunikál a hallható és az ultrahangos tartományban. Két szerző korábbi kutatásai kimutatták, hogy a béka kibocsát és fogad ultrahangokat. Az új tanulmányban azt vizsgálják, hogy a béka dobhártyája valóban rezeg-e az ultramagas hangtartomány hatására. A dobhártya rezgését lézeres vibrométerrel mérték, és azt találták, hogy a dobhártya válaszolt a hallható és az ultrahangos tartományban is.

Tapasztaltak viszont olyasmit is, amit nem tudtak megmagyarázni: a dobhártya ultrahangra való érzékenysége időnként teljesen megszűnt. Normális esetben a hanghullámok megrezegtetik a dobhártyát, ha elég erősek, és az állat által érzékelhető frekvencia-tartományba tartoznak. A legtöbb esetben a dobhártya az azonos hanghatásra azonos módon válaszol, még a halott békák esetében is ez a helyzet. A korábbi kutatások szerint a békák dobhártyája sosem ad eltérő választ ugyanarra a hangingerre - mondta a csapat vezetője, Albert Feng, molekuláris és integratív pszichológia professzor. „Ez ellentmondott mindannak, amit eddig a hallószervrendszerről tudtunk.” Az O. tormota, a homorú fülű pataki béka más szempontból is különös.

A legtöbb béka füle a test felszínén helyezkedik el, a pataki békáé azonban egy üregben. Feng és munkatársai már korábban is leírták, hogy az O. tormota zajos környezetben magas frekvenciájú, ultrahangokat is tartalmazó hangokkal kommunikál, a hangokat pedig helyileg nagy pontossággal azonosítja be. A nőstény hívójelére a hím egyenesen a hang irányába indul, kevesebb mint 1 %-os hibaaránnyal. A kutatók nagy szerencséjére az O. tormota dobhártyája átlátszó, így működése az élő állatban is megfigyelhető. Amíg a rezgésmérés különös eredményeivel bíbelődtek, észrevettek egy néha megjelenő majd eltűnő sötét árnyékot a dobhártyán.

További vizsgálatok során kiderült, hogy a béka aktívan nyitogatja és zárja a fülkürtjét. Ezt közelebbről is meg tudták vizsgálni a száj mellett elhelyezett fényforrás segítségével. Ha a fülkürt kinyílt, akkor a fény láthatóvá vált a dobhártyán keresztül, ha bezáródott, a fény eltűnt. "Hű, ez aztán különös, gondoltuk.” – emlékezett vissza Feng. „A békák hallásával és kommunikációjával foglalkozó összes könyv azt írja, hogy a fülkürt állandóan nyitva áll.” Feng és munkatársai észrevették azt, hogy mikor a fülkürt nyitva áll, összeköti a béka jobb és bal fülét.

Ez az akusztikus kapcsolat a fülek közt érzékennyé teszi azokat a hang irányra, így tudják azonosítani a forrását. A fülkürt akaratlagos zárásának következményeit úgy vizsgálták, hogy megmérték, a nyitott fülkürt mennyire befolyásolja a dobhártya rezgését. Azt találták, hogy a béka dobhártyája meglehetősen érzékeny lett a magas frekvenciákra és az ultrahangra a fülkürt zárt állapotában a nyitott helyzethez képest. Nyitott állapotban a dobhártyák főként a mélyebb hangokra reagáltak. Feng elmondta, hogy a békák valószínűleg képesek akaratlagosan átkapcsolni speciális frekvenciákra. Át tudnak állni a magas frekvenciára, mikor a vízcsobogás alacsony frekvenciás háttérzaja túl hangos számukra, hogy meghallják a potenciális pár vagy a riválisok hangját.

Az eredmények a Proceedings of the National Academy of Sciences hasábjain jelenik meg, és az Illinoisi és Californiai Egyetem közös munkájának gyümölcse. A csapatban részt vettek még a Kínai Tudományos Akadémia és a Harvard orvosi karának tudósai.

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.