Vulkánkitörések és az üvegházhatás okozhatták

Kis jégkorszak a 16-17. században

Az alacsony napfolttevékenység kevéssé járult hozzá a kis jégkorszak alatti lehűléshez a 16-17. században, amelyért a legújabb német kutatás szerint a vulkánkitörések és az üvegházhatású gázok csökkenő mennyisége tehető elsősorban felelőssé.

2011.09.02 21:31MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A Potsdami Klímakutató Intézet (PIK/Potsdam-Institut für Klimafolgenforschung) tudósai tanulmányukat a Geophysical Research Letters legújabb számában jelentették meg.
   
A napfoltok a központi csillag "aktivitásának" látható jelei: amikor alacsony a számuk, érezhetően csökken a Nap által kisugárzott energia mennyisége is. A napfoltok számának csökkenése 1600 körül kezdődött, a hetven évig tartó úgynevezett Maunder-minimum alatt a Napon szinte alig volt folt, és nem észleltek a naptevékenység hatására fellépő sarki fényt sem. Ebben az időszakban az átlaghőmérséklet a Földön alacsonyabb volt a megszokottnál (úgynevezett kis jégkorszak), amelyet a feltételezések szerint a Nap által kibocsátott energia egyszázalékos átmeneti csökkenése idézett elő.
   
Az idén két olyan tanulmány is megjelent, amelyek a Maunder-minimum alatti napenergia mennyiségét vizsgálták. Az egyik kutatás szerint az adott időszakban a kibocsátott napenergia lényegesen alacsonyabb volt, mint napjainkban, a másik szerint a napfolttevékenység pont olyan alacsony volt, mint a 2008-2009-ben.
   
A Potsdami Klímakutató Intézet munkatársai Georg Feulner vezetésével első ízben határozták meg, hogy a kibocsátott napenergia miként befolyásolta az elmúlt évezred során az északi félteke hőmérsékletét.

A kutatók a napenergia becsült mennyiségét egy olyan komplex komputeres éghajlati modellbe illesztették, amely egyaránt figyelembe veszi az óceánokban és a légkörben zajló folyamatokat, ahogy az üvegházhatású gázok koncentrációját és a vulkánkitörésekkor a légkörbe kerülő szulfát-aeroszolok hűtő hatását is. Az így nyert hőmérsékleti értékeket összehasonlították a természet "archívumaiból" nyert adatokkal - a jégfuratokból, fák évgyűrűiből, üledékekből és korallokból megismert hőmérsékleti változásokkal.
   
A modellszámítások egyértelműen bizonyítják, hogy a Nap által kibocsátott energia nem játszhatott meghatározó szerepet a kis jégkorszak alatti lehűlésben, amikor a hőmérséklet lényegesen alacsonyabb volt, mint egyébként a "szunnyadó" napfolttevékenységi időszakok alatt.
   
Mint Feulner kiemeli, az összes tényezőt figyelembe kell venni, amikor az éghajlatváltozás jövőbeli lehetséges forgatókönyveit vázolják fel. Egyes szakértők szerint a Nap a Maunder-minimumhoz hasonlatos hosszas nyugalmi periódusba léphet ebben a században. Az alacsony napfolttevékenységnek azonban legfeljebb 0,3 Celsius fokos "hűtőhatása" lehet.
   
"Sajnálatos módon ez túl kevés, hogy lelassítsa az emberi tevékenység által okozott éghajlatváltozást" - hangsúlyozta Feulner.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.