Bármit teszünk, átveszi a hatalmat

Sunyin, de nagy erőkkel képes ránk rontani a természet

Szokatlan helyeken telepedhet meg az őshonos növényzet - a felhőkarcolók tetején, résekbe kapaszkodva, szemétbe belenőve burjánzik.

2011.08.11 11:40Szilágyi Szabolcs - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

New Yorkról a zöld szín kapcsán maximum a Central Park ugrik be a legtöbb embernek, még maguknak a new yorkiaknak is. A város Fordham Egyetemén tanuló Jason Aloisio azonban nekilátott felfedezni a város elrejtett vegetációját. Tekintve, hogy talajszinten vagy minden le van burkolva, vagy a helyi városvezetés által beültetett fák, bokrok nőnek, nem sok hely maradt az őshonos növényzet felkutatására. A feladat azonban korántsem lehetetlen, amit Aloisio sikere is mutat: a diák az épületek tetején akadt rá kutatásainak célpontjára.

Érdekes megállapítást tett a felhőkarcolók tetőszerkezetének vizsgálatakor. Szívós növények egész sora telepedett meg ezeken a felületeken: parányi résekben, repedésekben kapaszkodtak meg a magok, szemétből nőttek ki apró bokrok, sőt, még kis fákat is talált. Emellett természetesen megjelent a környezetben élni képes állatvilág is, elsősorban rovarok követték a tetőre a növényeket. Ekkor merült fel a kérdés Aloisio-ban: vajon milyen vegetáció alakulhatna ki ebben a közegben, ha még termőföldet is biztosítanának.
 
Az elgondolást tett követte; a diák 10 és 15 centiméteres rétegben, nyolc new yorki felhőkarcoló tetején, kétszer négy méteres téglalapnyi területeket alakított ki földes területeket. Természetesen nem ültetett el bennük semmit, hogy megfigyelhesse, miként kelnek maguktól életre a betondzsungel mini oázisai. A szél és a madarak pedig elvégezték a munkát: néhány hónappal később a leggazdagabb földterület tele volt növénnyel, ráadásul nem is csak egyfélével: a lelkes diák összesen 30 fajtát figyelt meg, melynek harmada az őshonos vegetációból származott. A tetők átlagosan 12 fajta növénnyel bírtak, az összesen 85 földterületből 67-et hódított meg legalább egy faj.
 
Legnagyobb meglepetésére Aloisio azt is felfedezte, hogy a beszivárgó telepesek legtöbbje emberi fogyasztásra alkalmas. Leggyakrabban dinszóparéjjal (Amaranthus blitoides) találkozott, de a köles (Panicum miliaceum) és a kövér porcsin (Portulaca oleracea) is szép számban képviselte fajtáját. A diák feltételezése szerint előbbi madáretetőből származhatott, a nedvdús, omega zsírsavakban gazdag porcsinmag pedig valószínűleg szintén a szárnyasok közvetítésével jutott fel a tetőkre.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.