Ahol az emberfélék meghalnak

Az erdő vagy a szavanna árnyékában tanult meg az ember járni?

Az ember őse valójában azért emelkedett két lábra, hogy alkalmazkodjon a magas szavannai füvekhez? A szakembereket az evolúcióval kapcsolatban megosztó vita megvilágítása érdekében kutatók hétmillió év afrikai növényzetét tanulmányozták.

2011.08.07 21:09MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A hosszú időn át vezető evolúciós elmélet szerint Kelet-Afrikát, a modern ember őseinek bölcsőjét évmilliókon át trópusi erdő borította, míg mintegy ötmillió évvel ezelőtt – a két lábra emelkedés időszakában - az erdőségeket fokozatosan szavanna váltotta fel. Innen származik az 1925-ben kidolgozott „szavanna-elmélet”, amely szerint bizonyos emberfélék – az Australopithecus, a modern emberek, a csimpánzok és gorillák – ősei kiegyenesedve és két lábra állva alkalmazkodtak az új környezethez.

Fejlesztették az agyukat, és más olyan tulajdonságokat is kialakítottak, amelyek az ember sajátjai.

Ezt a klasszikus elméletet azonban nemrégiben megkérdőjelezték. Tudósok bebizonyították, hogy jóval a szavanna kialakulása előtt léteztek már sivatagos övezetek, míg más, sűrű erdő borította térségek jóval tovább fennmaradtak. Az ádáz vitát szította a szakemberek között, hogy a szavanna meghatározása is képlékeny, jelenthet félsivatagos területet, vagy akár esetenként erdős övezetet is. Geológusok és biológusok csapata elhatározta, hogy rendet tesz a vitában Kelet-Afrika két, emberfélékben leggazdagabb térsége – az etiópiai Awash folyó völgye és az Omo-Turkana-medence növénytakarója - evolúciójának tanulmányozásával: a növények nyomán az üledékekben maradt különböző szénvegyületek elemzésével. A kutatásnak a Nature tudományos folyóirat legfrissebb számában ismertetett eredménye szerint az elmúlt hatmillió éven át léteztek egybefüggő nyílt felületek Kelet-Afrika azon régióiban, ahol a legjelentősebb előember leletekre bukkantak – mondta el Thure Cerling professzor, az amerikai Utahi Egyetem tanára.

Az Avash völgye és az Omo-Turkana medence övezeteinek hatalmas részében a növénytakaró nem haladta meg a 40 százalékot. Időnként bozótosabb, máskor pedig kevésbé, de lényegében végig füves puszta, más szóval szavanna volt - vélte Celing professzor, a tanulmány szerzője. Eszerint tehát a szavanna-elmélet érvényes. A tanulmány más kérdéseket is felvet Craig Feibel, az amerikai Rutgers Egyetem geológus-paleontológus szakértője szerint.

Míg a nyílt élőhelyek többségben voltak olyan élőlények esetében, amelyeket egyesek a legrégebbi kétlábúaknak tekintenek, egy fiatalabb kétlábú, az Australopithecus erdős területeken fejlődött ki – mutatott rá Freibel.

A kutatók most próbálják meg „keresztezni” ezeket az ökológiai adatokat a kövületekre vonatkozó ismeretekkel, hogy jobban megismerjék a különböző nyílt, illetve erdős területen élt őseink térbeli eloszlását és életmódját.

A fosszíliák legnagyobb részét ugyanis ott találták meg, ahol az emberfélék meghaltak, vagy ahová a csontjaikat vitték, és nem feltétlenül ott, ahol éltek – jegyezte meg Feibel.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.