A Súlyzó-köd fénye

Az egyik legnagyobb planetáris köd a nyári égbolton

A nyári égbolt legfényesebb bolygószerű megjelenésű köde az M27, mely a Kis Róka csillagképben látható.

2011.07.15 16:30mcse.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Az M27 jelzésű planetáris ködöt a 18. század híres üstökösvadásza, Charles Messier fedezte fel 1764 júliusában, üstököskeresés közben. Így írt erről a felfedező: "Jól látszik a 3 és fél lábas távcsővel... Ovális megjelenésű, nem tartalmaz csillagot. Átmérője 4 ívperc..."

Elsőként William Herschel alkalmazta a "planetáris köd" megnevezést (1784-85 táján), a halvány, kis látszó átmérőjű, kékes-zöldes színárnyalatot mutató kompakt ködösségekre, melyek távcsöves látványa erősen emlékeztetett a frissen felfedezett Uránusz bolygóra. Ami a látszó méretet illeti, a Súlyzó-köd a legnagyobb méretű planetáris ködök közé tartozik: 8x5 ívperces; látszó fényessége 7,6 magnitúdó, távolsága 1200 fényév.

A planetáris ködök Nap típusú csillagok külső rétegeiből alakulnak ki, melyeket a nukleáris "tüzelőanyagát" elfogyasztó csillagmag fúj le magáról. A lassan táguló gázhéjat a haldokló csillag ultraibolya sugárzása gerjeszti fénylésre.

A Súlyzó köd, az egyik legnagyobb planetáris köd.

A kép 2009. május 23-án készült Gyúrón, egy 200/1000 Newton típusú távcsővel, egy átalakítatlan Canon eos 1000D fényképezőgéppel, Baader MPCC kómakorrektorral, ALCCD5 kamerával vezetve. 6x7 percnyi ISO800-as expozícióból.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.