Nokia 8910i - A finn elittelefon másodvirágzása

A Nokia a közelmúltban a 8910 típusjelzésű készülékét állította hadrendbe a luxus kategóriás mobiltelefonok piacán, azonban a 8910 felett hamar elszállt az idő, és máris itt az utódja, mostani tesztalanyunk, a 8910i.
_{2003.03.31 09:56, Forrás: terminal.hu}

Ahogy az a névválasztásból könnyedén kikövetkeztethető, a 8910i esetében nem egy vadonatúj fejlesztésű mobiltelefonról van szó, hanem az eredeti 8910-es készülék enyhén ráncfelvarrt, szolgáltatási körében kibővített változatáról, mely elődjéhez hasonlóan a felső tízezer közkedvelt mobilja szeretne lenni. Ebből egyenesen következik, hogy a Nokia 8910i korántsem olcsó, sőt, nagyon drága, de mint tudjuk, az autóiparban is meg kell fizetni a Mercedes, vagy éppen Rolls-Royce járgányok nyújtotta eleganciát és a semmi máshoz nem hasonlítható érzést, ahogy a legnagyobb csendben suhanunk a tájon.

Ha már egy autós példánál tartunk, meg kell említenem, hogy amikor az egyik ismerősöm kezébe vette a 8910i-t és meghallotta az árát, rögtön arra gondolt, hogy ez a parányi ketyere mennyivel többe kerül, mint az ő tinédzser korú Skodája. Nem érdemes tovább kerülgetni a forró kását, a Nokia 8910i ára bizony jóval meghaladja a 200 ezer forintot, és talán többek közt emiatt, egyelőre hiába keressük a hazai mobiltelefonos szolgáltatók kínálatában. Ha esetleg más miatt nem is, az ára miatt minden bizonnyal fehér hollónak számító luxustelefon lesz a finn gyártó ezen újdonságából, no de vágjunk is a teszt közepébe, és lássuk, hogy a Nokia 8910i tényleg a mobiltelefonok Rolls-Royce-a, vagy esetleg valami egészen másról van itt szó!

Külső megjelenés

A Nokia 8910i már az első kézbevételkor abszolút első osztályú minőségérzetet kelt a gyanútlan vizsgálódóban. A készüléken csak és kizárólag fekete és ezüst színekkel találkozhatunk, ami roppant mód elegáns megjelenést kölcsönöz a 8910i-nek, mely 103 x 46 x 20 milliméteres méretei alapján tulajdonképpen közepes méretűnek mondható, viszont a 83 köbcentiméteres telefon 112 grammos tömege azért manapság már egy kicsit soknak számít. E tekintetben egyébként a 8910i egész pontosan 2, azaz kettő grammot hízott elődjéhez, a sima 8910-eshez képest.

Titánium: kiváló korrózióállóság, kis térfogattömeg, űrtechnika, hogy csak néhány jellemzőt említsek. Igen, a titánium oly kiváló adottságokkal rendelkezik, hogy az űrhajózás és a repülőgépgyártás manapság lényegében már nem is létezhetne nélküle, és szerencsére egy ideje már a mobiltelefon tulajdonosok is megbarátkozhattak ezen anyaggal. A 8910i elődjéhez hasonlóan titánium borítást kapott, ami nem csekély ellenálló képességet rejt magában, azonban természetesen bűn lenne a finomkodó 8910i-t a kifejezetten ütés- és vízállónak fejlesztett mobilokkal összevetni.

Nem is teszem, hanem inkább említést teszek a telefon hátoldalán elhelyezett, ívelt trapéz alakú ezüst lapkáról, mely gravírozott Nokia feliratával tovább emeli a 8910i elegáns megjelenését. Hasonlóképp elegáns megoldás a készülék két oldalán elhelyezett egy-egy hosszúkás ezüst gombocska, melyeket együttesen megnyomva a készülék teste automatikusan, és ami ennél talán sokkal fontosabb, méltóságteljesen kicsúszik a borítás védelméből. Kellemes látvány, társaságban könnyen az érdeklődés középpontjába kerülhetünk általa.

Billentyűzet és kezelhetőség

A készülék tehát kitárult előttünk, és az ily módon 140,5 milliméter hosszúra növekedett 8910i megmutatja eddig rejtett bájait, vagyis billentyűsorait. Mondanom sem kell, hogy ezen a tájékon is minden fekete, illetve ezüst színben pompázik, viszont sajnos a Nokia a kezelhetőségből itt már némit feláldozott az elegancia oltárán, ugyanis a 8910i számbillentyűi ezüst rizsszemekhez hasonlíthatók leginkább. Az én kezem se nem túl kicsi, se nem túl nagy, mindenesetre elég nehezen sikerült nyomogatnom a mobil gombjait, azok közül is főleg a legalsó sorba tartozókat, mert a készülék alul maradó borítása bizony nagyon is bezavar a képbe.

A felsőbb régiókban összesen hat gombot találhatunk, melyek közül kettő a menükben történő navigálást, kettő a hívás kezdeményezést és megszakítást szolgálja, a fennmaradó kettő gomb aktuális funkciójáról pedig a szokott módon a kijelző alső sorából értesülhetünk. Bosszantó hibának tartom, hogy a 8910i billentyűzete nem rendelkezik háttérvilágítással, vagyis tulajdonképpen igen, viszont a billentyűsorok között végigfutó vékony, kékszínű fénycsíkok gyakorlati haszna egyenlő a nullával. Mindez este, világítás nélküli helyeken roppant kellemetlen tud lenni. Hiányolom még, hogy a készüléken nincsenek a használatot adott esetben jelentősen megkönnyítő oldalsó gombok, igaz ez a telefon kialakításából következően elnézhető.

A Nokia 8910i-t a tetején található apró gombbal lehet be-, illetve kikapcsolni, a készülékről pedig úgy lehet eltávolítani az akkumulátort, hogy egy arra alkalmas vékony segédeszközzel megnyomunk egy a telefon baloldalán jól elrejtett kis gombot. A telefon hangszórója jobboldalt kapott helyet, csakúgy, mint a közvetlenül mellette található IrDA port, mely tökéletesen beleolvad a készülék dizájnjába. Amennyiben úgy döntünk, hogy befejezzük a 8910i-vel való ténykedést, nincs más dolgunk, mint hogy egy határozott mozdulattal összecsukjuk a készüléket, vagyis magát a telefont lenyomjuk a védelmet biztosító borításba. Ezt követően már csak a kijelző marad rejtetlenül a telefon lényegi alkatrészei közül.

	[1/2]
1. oldal Kijelző és az üzenetküldési lehetőségek

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!