Malawiból jelentjük...

Exkluzív helyszíni tudósítás: Malawi - Kongó 2-1

Szombat délután Blantyre városában Malawi csapata házigazdaként várta Kongó nemzeti válogatottját, hogy erejüket összemérve eldöntsék melyik csapat jut ki a 2010-es VB-re.

Exkluzív képek a helyszínről! képgaléria

2008.10.13 10:51ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A meccsre minden helyi ember már hetek óta lázasan készült, hisz az idei évben Kongó csapatával már összemérhették erejüket és alul maradtak, így várakozásuk igen vegyes érzelmekkel volt teli. 11 óra magasságában a Kamuzu stadion környékén már moccanni sem lehetett, annak ellenére, hogy a stadion befogadóképessége csupán 40.000 főre korlátozott, ami Afrikában minimum 60.000 jegyet eredményez.

Délután fél egy körül sikerült bejutni a stadionba, azonban maga a bejutás is valódi afrikai élménnyel ért fel. A hosszan kígyózó sorok mellett a hirtelen felállított krumpli és hússütödék égett olajszaga áthatotta a teljes környéket és plusz afrikai élménnyel szolgált a nem szűnő hőség, ami elöl nem volt menekvés.

A hőmérséklet - a legmelegebb hónap lévén - 40 és 45 fok között volt egész délután és csak kisebb felhők könnyítették a játékosok és szurkolók dolgát, de csupán pár perc erejéig.

A stadionba való bejutás után hosszas várakozás következett, ahogy az Afrikában lenni szokott, azonban az őrültebbnél őrültebb szurkolók lekötötték mindenki figyelmét annyira, hogy a másfél óra elsuhant még a hőség ellenére is.

Kettő óra előtt nem sokkal megérkezett a stadionba két óriási luxusbusz, amely a kongói nemzeti válogatottat szállította a reptérről, hogy megméressék magukat a helyi válogatottal.

A buszokkal együtt érkezett egy tucat luxusautó is, amelyikből az egyikkel a sportminiszter érkezett, aki a helyi válogatottal közölte, hogy meg kell nyerniük ezt a meccset.


A kezdés délután kettő órára volt kiírva, így a bemelegítést el is kezdték ebben az időben a válogatottak, majd elvonulás az öltözőbe, átöltözés, lelki masszázs és irány a pálya. Délután három óra előtt nem sokkal el is kezdték a meccset természetesen a megszokott himnuszok és bevett tradíciók elvégzése után.

Vélhetően a malawii válogatott számára nem volt megfelelő a lelki masszázs, vagy még számukra is túl rekkenő volt a hőség, mert a játékuk sokkalta jobban hasonlított egy amatőr csapatéhoz, mint egy válogatottéhoz. A fiúk annyira nem tartották fontosnak a játékot, hogy nekiálljanak futni.

A stadionban lévő közel 50.000 malawi szurkoló halálos csendben nézte, hogy mit művel a válogatott. A siralmas játéknak köszönhetően a 15. perben beszedtek egy gólt a kongói csapattól, ami se negatív se pozitív irányban nem befolyásolta a játékukat a következő 30 percben. A kongóiak fénysebességgel mozogtak a pályán és minden lehetőséget megragadtak, hogy maguknál tartsák a labdát.

Ennek eredményeképpen az első félidő az ő egyetlen góljukkal zárult. A szurkolócsapat félig megsülve lelombozottan és kiábrándultan indult neki a második félidőnek. A helyi válogatottal azonban történt valami, hiszen úgy vágtak bele a második felébe a meccsnek, mintha az első félidő meg sem történt volna.

Odafigyeltek a passzokra, nem vesztegették el a labdát, elkezdtek futni, ami elég fontos egy focimeccs során. A malawii kapus milliónyi helyzetet kivédett, ami szinte csodával volt határos és a gyönyörű javulásnak és összjátéknak köszönhetően a második félidő 10. perce környékén malawi becsavart egy gólt a kongói csapatnak.

A szurkolósereg mámorban úszott a gyönyörtől, ahogy a csapatuk egyik pillanatról a másikra életre kelt. Válogatás nélkül mindenki mindenki nyakába ugrott és puszikat leheltek mindenkire függetlenül nemtől és kortól. Az öröm több percig tartott és mindenki torkaszakadtából szurkolt a következő 10 percben a csapatnak.

Énekeltek, tapsoltak, táncoltak és talán ennek, vagy másnak köszönhetően a 30. percben malawi újabb gólt szerzett, bár ez alkalommal inkább bepattogott a kapuba a labda, semmint becsavarták, de a lényeg az eredmény, ami immáron 2-1-re gyarapodott - természetesen malawi javára.


A kongói csapat a következő 15 percben mindent elkövetett, hogy szépítsen az álláson, hiszen, ha döntetlent játszottak volna, akkor ők juthattak volna tovább, azonban minden erőfeszítésük ellenére alul maradtak a hazaiakkal szemben.

A szurkolócsapat a játék vége előtt 2 perccel teli torokkal elkezdte énekelni a himnuszt és a meccs lefújása után eszeveszetten üvöltve ünnepelték győzelmüket.

A rendőrök itt óriási géppuskával a karjukon igyekeztek fenntartani a rendet, ami nem volt egyszerű, hiszen több szurkoló is besurrant a pályára, de hamar kitessékelték őket onnan. Sem a helyi csapat, sem a kongói nem maradt sokáig a pályán a meccs lefújása után. A stadionban még fél órával a befejezés után is több ezer ember ünnepelt, de ugyanakkor sokan elindultak hazafelé.

A hír miszerint győzött a malawi csapat futótűzként terjedt és egy órával a meccs után még a legeldugottabb helyi faluban is csillogó szemű futballrajongók hirdették, hogy ez az ő napjuk. Vélhetően a válogatott beírta magát a történelembe, ha mással nem azzal, hogy 9 hónap múlva újabb népszaporulati hullám lesz az országban.


Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.