Női kézilabda
Hangulatképek: Újvidék egy estére újra magyar város lett - magyar-román kézi Vb
Újvidék egy estére ismét magyar üdvrivalgásoktól, tapstól és hangorkántól zengett, miközben a lelátó piros-fehér-zöldbe öltözött. Egy este, amikor megint kiderült: vereség és vereség között lényeges különbség lehet.
2013.12.13 07:36ma.huÜnnepre készült többezer magyar kézilabda drukker. A Női Kézilabda-világbajnokság magyar-román csoportrangadójára a hétköznap ellenére elképzelhetetlenül sok magyar utazott el Újvidékre. A röszkei határátlépőn magyar nemzeti mezek és zászlók tömkelege futott egymásba, és még a szerb hivatalos szervek időhúzó taktikája sem tántoríthatta el honfitársainkat.
A vajdasági város utcáin aztán a korán érkező szerencsések zászlóstul sétálhattak, míg a később érkezők a csarnokban találkozhattak a magyarokkal, és nem kevés románnal is. Azért a túlerő egyértelműen a magyar oldalra billent, botrányról ezúttal szó sem volt, a rendőri beavatkozásra – bár sokan várták – annak ellenére nem került sor, hogy a két tábort nem választották el egymástól a bátor rendezők.
A hideg futkosott az ember hátán, amikor a lányok befutottak a pályára, többezer magyar szájából zengett a „ria-ria-Hungária!”. A csapat a közönséggel együtt szárnyalt az első félidőben, a végül csak két gólos előnyt kisebb buta hibákkal hozta össze válogatottunk.
A lelátó izzott, és kisebb verbális konfliktusoktól eltekintve békésen tombolt egymás mellett magyar és román. A második játékrészben sajnos egyértelműen keleti szomszédunk akarata érvényesült, a végén csak a gólkülönbség volt kérdéses. Végül néggyel nyertek a románok, és hogy mekkora győzelem volt ez számukra, azt jól mutatta csapat és tábor közös ünneplése.
Ami a mieinket illeti: bár a győzelem nem volt elérhetetlen távolságban, csütörtök este nem Tomoriék napja volt. Folytatás pénteken Németország ellen. A románok elleni találkozó lényegét egy szurkoló fogalmazta meg jól: „csak kicsit vagyok szomorú a vereség miatt, de elkeseredett nem. Mert láttam a lányok szemében a szomorúságot, azt, hogy megviselte őket a mai eredmény.
Bukarestben az ottani zakó után semmi ilyet nem láttam focistáink szemében, sőt, napokig fel voltak háborodva, hogy bárki kritikával merte illetni őket a lélektelen játékukért. Ma visszakaptam a hitemet, hogy igenis magyar emberek képesek küzdeni, harcolni, egymásért, a szurkolókért, a hazáért. És bár kikapni lehet, de veszíteni csakis büszke fejjel! Ez nekem többet ér két pontnál…”