Örömmámor és letargia

Képek és videók - az MLSZ cserbenhagyta, a szurkolók nem a válogatottat

A magyar futballdrukkereket nem lehet átverni. Hiába szajkózta napok óta szinte minden médium, hogy irány az 56-osok tere, ahol szurkolhatnak csapatunkért a drukkerek, közel tízezren tudták, válogatottunknak igenis szüksége van a biztatásra. És nem egy kilométeres távolságból.

Képekben: magyar-román, szurkolás stadionon kívül

_{2013.03.23 01:19ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Péntek este zajlott le a következő beszélgetés a metrón, két magyar drukker között: „Te is az 56-osok terére jössz?” – „Nem, miért, ott lép pályára a válogatott? Onnan hall majd Titeket a csapat?”.

Amikor bizonyossá vált, hogy zárt kapus lesz a magyar-román Vb-selejtező, szinte egy időben párhuzamosan kezdte a közös meccsnézést szervezni a Magyar Labdarúgó Szövetség és a válogatott szurkolótábora, a Carpathian Brigade. Az MLSZ – szinte érthetetlen módon – az 56-osok terére, jó egy kilométerre a pályától, holott Egervári Sándor csapatára nem kisebb feladat várt, mint legyőzni Romániát, és versenyben maradni a csoport második helyéért.

A szurkolók ellenben a Dózsa György útra, a lehető legközelebb a stadionhoz kértek és kaptak területfoglalási engedélyt, hogy a lehetőségekhez képest hangjukkal segítsék a nemzeti tizenegyet. Magna Cum Laude koncert és párszáz érdeklődő az egyik oldalon, erősen nemzeti érzelmű zenekarok a másikon többezres tömeggel – mindez még a meccs előtt.

Az MLSZ rendezvényen aztán már a meccs alatt a helyszíni tudósítók szerint csak „ezerpárszázan” vettek részt, mondván – így a tudósítás, nem mi mondtuk: „a rossz idő elrettentette az érdeklődőket”. A szurkolókat ellenben nem rettentette el sem eső, sem szél, és közel tízezren tomboltak a Dózsa György úton már a találkozó előtt is – egyelőre még csak a fellépő zenekarokkal együtt.

Meccs előtti hangolás

Anélkül, hogy értelmetlen számháborúba kezdenénk annak megítélése érdekében, hol, mennyien vettek részt, egyet leszögezhetünk: az MLSZ nagyon csúnyán melléfogott az 56-osok terével és azzal, hogy egyszerűen nem akart segíteni a kizárt szurkolók közreműködésével a csapatnak és rettegett bármiféle rendbontástól. Nem kellett volna...

A Dózsa György úton folyamatos tombolás, a televízió-közvetítésekbe is behallatszó szurkolás, a csapat biztatása 90 percen keresztül: aki ide jött, amellett, hogy a FIFA értelmetlen és rendkívül eltúlzott döntése ellen tiltakozott, és nyilvánvalóan kinyilvánította nemzeti érzelmeit is, azért jött, hogy segítsen válogatottunknak. Nem repültek füstbombák a pályára a kerítésen kívülről, senki nem akart betörni a létesítménybe, senki nem kockáztatta válogatottunk további büntetését, csupán mindenki előtt egy cél lebegett: segíteni a nemzeti tizenegynek.

Kár, hogy a mindenki körébe az MLSZ nem tartozott bele. A drukkerek a román Himnusz megszokott és konstans kifütyülése helyett a székely Himnuszt énekelték el, majd technikai problémák és a TV-közvetítés csúszása miatt kissé megkésve, de a magyar Himnuszt is.

Himnuszok technikai bakival

Vanczák góljánál felrobbant a közönség, és előkerültek a tiltott pirotechnikai eszközök is, amelyek közül szerencsére egy sem landolt a pályán, de még csak a közelében sem.

Vanczák gólja után

A román tizenegyes után Dzsudzsák büntetője újra magyar vezetést hozott a stadionban, és újabb őrületet a szurkolók között.

Dzsudzsák büntetője

A vége pedig, ismert mindenki előtt: román egyenlítés az utolsó utáni percben, letargia, csendes apátia, és kisebb – de szerencsére csapatunkra veszélyt nem jelentő – összecsapások a hatósággal

Együttesünk győzelmet engedett ki a kezéből, így aztán különösen bosszantó a döntetlen. A srácok azonban minden dicséretet megérdemelnek, akárcsak a többezres szurkolótábor, mely végig kitartott Király Gabiék mellett. Kár, hogy ezt nem mindenki mondhatja el magáról…

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter