Képernyő előtt könnyű...

Londoni jegyesek - olimpiai jegyvásárlók hat pontja

Jó pár feltételnek kell megvalósulnia ahhoz, hogy a helyszínen izgulhassuk végig az ötkarikás játékokat.

_{2012.07.12 09:04}_{kisener, ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

- Jössz a 29-ei magyar-szerbre? - Nem, hogy szereztél jegyet oda? - Elcseréltem a gyeplabda jegyeimet. – Az asszony nem volt ideges, hogy ennyit költöttél az Olimpiára? – Nem tudom, azóta nem beszél velem…

Ilyen és ehhez hasonló beszélgetések játszódhatnak le szerte a világon egyre gyakrabban, ahogy közeledik a XXX. Nyári Olimpiai Játékok nyitánya. Pedig az ötkarikás játékokra történő eljutás nem is olyan egyszerű, főleg, ha a jegyek megszerzését és megvételét igyekszünk megoldani. Az biztos, hogy jó pár feltételnek kell megvalósulnia ahhoz, hogy a helyszínen izgulhassuk végig az ötkarikás játékokat.

1. Toleráns család, elfogadó kedves

Ahogy a jó szakácskönyv is mondja, „végy egy toleráns, türelmes és elfogadó családot, ha odaégeted a húst, akkor is szeretni fognak!” Nem mindenki viselné könnyen, ha a párja a családi büdzsét jelentősen megterhelve, társát, gyerekeit otthagyva két hétre elvonulna a ködös Albionba, hogy Jakabos Zsuzsiért, a vízilabdás fiúkért, vagy a dél-afrikai női gyeplabda válogatottért rajongjon.

És az őrület megkezdődött már jóval a július 27-ei megnyitó előtt, hiszen a jegymizéria, a készülődés és a várakozás ott van napok, hetek, hónapok óta az emberben. Így ha a párunk, családunk nem éppen toleráns a sportfanatizmus ilyen szintű kinyilatkoztatása iránt, akkor komoly bajba kerülhetünk. Ezen sorok írója ezúton is köszöni kedvesének a türelmet és a toleranciát, persze ha a két és fél hetes ötkarikás őrület után a bejárati ajtó előtt találná meg a ruháit bőröndökbe helyezve, azon sem nagyon lepődne meg.

_{A "szerzemény"}

2. Szilárd költségvetés, de legalábbis kiegészíthető büdzsé

Tény 1: London nem éppen egy olcsó hely. Tény 2: az Olimpia nem éppen egy olcsó esemény. Következtetés: a londoni Olimpia baromi drága. Igaz ez a közlekedésre, a szállásra, az étkezésre, nem beszélve az olimpiai hűtőmágnestől kezdve az ötkarikás színekben pompázó óvszerig; szuvenírek mindenek felett!

És akkor még a jegyekről nem is ejtettünk szót! A 20 fontos tikettektől a többszáz fontos jegyig, minden található. Ha csak egy eseményre vált jegyet a drukker, nem vágja haza még a családi büdzsét, de ha egyszer Londonban van az ember, az Olimpia idején, komolyan, ki tudna megállni egy jegyecskénél? Így az árak hatványozódnak, és a sok kis 20-30-40 fontos jegyből komoly költségvetési hiány keletkezhet. Persze többfajta – legális! – módja van az anyagiak megszerzésének, a személyi kölcsöntől kezdve a másodálláson át a nagynénitől történő kölcsönkérésig. Akármelyik utat is választja az olimpiázó, nem árt egy nagyot nyelnie és megfelelően interpretálnia tettét családja, barátai előtt.

3. Egy jó nagy adag szerencse

Az Olimpia bizony nem hasonlítható össze egy Karel Gott koncert népszerűségével sem, így aztán a jegyek többsége hónapokkal a megnyitó előtt elfogyott. A jegyvásárlás sem éppen egyszerű: sorsolás a szervezőbizottság honlapján, sorsolás a hazai és kizárólagos jegyforgalmazónál, hat millió jegyre 2 milliárd jegyigénylés, mindez jó egy évvel 2012 nyara előtt. A szerencsefaktor azonban ezután is él, hiszen a maradék, fel nem vásárolt vagy visszaadott jegyek sem heverhetnek parlagon, kell a telt ház mindenhol, így aztán a szervezők néha-néha csepegtetnek még jegyeket az érdeklődőknek, azonban hogy épp akkor üljön a lelkes drukker a számítógép előtt, az ugyancsak Fortuna befolyása alá esik.

És akkor még nem is említettük, hogy hónapokkal az ötkarikás játékok előtt még nem lehetett tudni, a csapatsportágakban ki-mikor-kivel játszik, így könnyen előfordulhat, hogy egy magyar-dán kézimeccs helyett Izland-Argentína derbin találjuk magunkat. Megoldás ilyenkor: irány a csereszekció, akár itthonról, akár kint a helyszínen, szerencsefaktor sokadik felvonás. És végképp ne beszéljünk arról, hogy mennyire bíztunk női kézi-válogatottunk kijutásában, és maradtunk hoppon jó pár angolai, spanyol és dán jeggyel a kezünkben.

4. Kitartás és hasonló őrültek felkutatása

Hasonló vágyakkal, álmokkal és fanatizmussal megáldott sorstársak felkutatására tökéletes felület valamely közösségi háló, olyan elmebetegek barátainkká fogadása, akik hozzánk hasonlóan képesek éjszakába nyúlóan nyomkodni az F5-öket egy-egy felbukkanó Pars Krisztián jegyért vagy egy Kasza Robi öttusa döntőért. Sőt, az egyes csoportokon belül még barátságok is kialakulhatnak, és persze sokkal könnyebb társaságban szembesülni századszor is hajnali négykor a "we are sorry" kezdetű mondatokkal, aztán pedig együtt ünnepelni a pluszban megszerzett Berki Krisztián jegyeket.

5. Alternatív útvonalak

Persze más módja is van egy ötkarikás eseményre történő bejutásnak, mint a busás jegyárak leszurkolását követően nézőként. De sportolni már gyerekkorban el kellett volna kezdeni, így ezen irányvonal ugrott, az önkéntesség pedig szép dolog, de háttal ülni a pályának, miközben Csaszi lövöldözi a gólokat a spanyoloknak, nem annyira felemelő érzés. Így aztán az alternatíva tényleg csak lehetőség marad milliónyi drukker számára, azért a kivetítőket mind Anglia, mind Magyarország-szerte figyeljük ebben az esetben is, egy nagy tömegben kiszurkolt Kovács Kati-Janics Natasa aranyéremnek nincs párja.

6. Sportőrület

Mindegyik feltétel alapja, az egész folyamat mozgatórugója. Most tényleg, ki lenne az az őrült, aki oly' sokat költve, annyi energiát beleölve, vállalva családi és baráti konfliktusokat képes lenne felvállalni mindezt? Csak egy sportfanatikus. Egy? Inkább jó pár millióan világszerte. 2012. július 27-étől két és fél héten át egészen biztosan!