Gazdag húsuk miatt is fogyasztjuk

Higanymérgezést kaphatunk a túl sok tengeri haltól

A tengeri halakat ízük és tápanyagban gazdag húsuk miatt is fogyasztjuk, de a jótékony hatású omega-3 zsírsavak mellett, egy olyan anyaggal is találkozhatunk, ami kifejezetten káros - ez a higany.

2010.12.01 08:00napidoktor.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A higany, amely beépül a hal szervezetébe, az emberi szervezetben agyi, gerincvelői- és vesekárosodást okozhat, sőt ha elég magas a szintje, akár halálhoz is vezethet.

Bizonyos halak képesek a többi halfajnál is több higanyt felhalmozni. Ebbe a csoportba tartoznak többek között a makréla, a kardhal és a cápa. A teljes felsorolást megtalálhatjuk az amerikai Food and Drug Administration listáján.

„Van valami érthetetlen abban, hogy alakul ki ilyen mértékű higanytartalom ezekben a halfajokban, hiszen a higanyszint a tengervízben alacsonyabb szokott lenni.” – hasonlítja össze a tapasztalatokat az édesvízi adatokkal Heileen Hsu-Kim, a Duke Egyetem környezetmérnöke.

Egy új kutatás segíthet megoldani ezt a rejtélyt. A higany a széntüzelésű erőművekből, bányaművelési területekről és más természetes forrásokból, például vulkánkitörésekből származik, ami ezután átkerül a tengerekbe és az édesvizekbe.

Hsu-Kim elhatározta, hogy vizsgálni fogja, mi történik a higannyal ezután. Mi az, ami kiváltja, hogy a higany ennyire eltérő módon halmozódjék fel a halakban.

A kutatások azt mutatják, hogy egy kémiai anyag, a mérgező higanymetil okozza ezt a jelenséget, mely lassabban bomlik le a tengervízben, mint édesvízben.

Amikor a higany higanymetillé alakul át, egy olyan vegyület keletkezik, amely lipofil tulajdonságú, vagyis zsírban oldódik, és így keresztül tud hatolni a sejtmembránon, a vér-agy-gáton és a placentán.

Szerves vegyület összetevőjeként be tud kerülni a táplálékláncba, és fel tud halmozódni a halakban, a halevő állatokban és az emberben.

Másképp megfogalmazva, a kevésbé mérgező szervetlen higanyvegyületből szerves higanyvegyület keletkezik, amely felszívódhat az élő szervezetekben és ott mérgezést okozhat.

A higanymetil molekulák édesvízben hozzákötődnek szerves anyagokhoz – általában bomló növényi és állati részecskékhez.

Mikor napfény éri a szerves anyagokat, egy kémiai reakció során a higanymetil elbomlik. De az óceánban a higanymetil hozzákötődik ahhoz a klórhoz, mely a tengervíz sós ízét adja.

A napfény ott kevésbé hat a kötésekre. „Mikor azon gondolkodunk, hová kerül a higanymetil, a termelődés és lebomlás egyensúlyát kell vizsgálnunk” – mondja Hsu-Kim, majd hozzáteszi:

„Mivel a higanymetil lassabban bomlik tengervízben, élettartama hosszabb az óceánban. Így arra, hogy beépül a táplálékláncba, sokkal nagyobb az esély.”

A higanymetil magas élettartama a tengervízben megnöveli a valószínűségét annak, hogy a hal nagy mennyiségű toxint vesz magához – és így annak is, hogy mi is többet fogyasztunk belőle, ha makrélát vagy kardhalat eszünk.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.