Mindent a káposztáról

Felmelegítve csak a káposzta jó...

Diridári káposzta - éneklik a magyar népdalban, mert ez a méltán kedvelt zöldségnövényünk olyannyira elterjedt, annyira mindennapi, hogy alkalmas megénekelésre.

2010.09.29 11:00bellacafe.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Egyik legfőbb élelemforrás a gabonafélék és a burgonya után, változatosan készíthető, jól tartósítható.

Már igen korán elterjedt minálunk, még a burgonya előtti időkben termesztették. Savanyítása az idők kezdete óta ismert, remek C-vitamin forrás, ámbár ennek tudtára csak későn jöttek rá.

A római történetírók is említik, mint például Plínius, alkalmazták az Avarok, a Kelták, a Szlávok, és természetesen ismerték az Ősmagyarok is.

Európa tengerparti környékein a Fekete tengertől az Adrián át a Földközi tengerig, annak délebbi, Görög és Egyiptom környéki részeiig őshonos a vadkáposzta, fogyasztották, nemesítették. A XV. századtól – Mátyás király korából vannak hazai írásos emlékek a növényről, s az 1664-es Lippay -féle füvészkönyv, mint elterjedt élelmiszert említi, részletes leírásával a káposztafajtáknak.

A Magyar botanikai kultúra óriási bizonyítékául szolgál ezen tény.

Azzal, hogy hidegtűrő, képes volt felterjeszkedni földrészünk északi részeire is. Fényigényes és vízigényes, a szerves trágyázást megkívánja. A belvizeket sem szereti, pangó vízben elhal.

Értékes állati takarmány, a feldolgozás alkalmával adódó kevésbé tetszetős részeit a jószág örömmel fogyasztja. Vagyis, kecskére nyugodtan lehet káposztát bízni, hasznosul.

Fehér és vörös (lila) káposztafélék vannak, Brassica a latin neve, s különböző klónjainak is van még latin névtoldata.

A növény olyan, mint egy nagy rügy, szorosan illeszkedő egymásra boruló levélzettel, középen torzsával, s minden része ehető. A kelkáposzta is és a fodros kel is a családba tartozik, bár ezen növények megjelenési formája eltérő a fejeskáposztától.

Rokon növénye még a karfiol, a brokkoli, a bimbós kel, de még a karalábé is a nemzetségébe tartozik. Továbbá rokona a mustár, a repce, a réparepce, és a tarlórépa is. Igazán kiterjedt család, fogyasztóinak örömére.

Aki a hazai töltöttkáposztát egyszer megízleli, az örökre rabja marad. Rajongani lehet a füstölt oldalassal készült székelykáposztáért, a káposztás rétesnek meg fan tábora van.

Fogyasztják az orosz konyha receptje szerint a káposztalevest, és a német konyha káposzta csodáit, vagy a cseh és szlovák étkezési kultúra knédlis káposztás sült dagadóját. De itt van a fejedelmi káposztás tészta, a cvekedli. Vagyis hát a káposztát sokféleképp lehet elkészíteni, ízes és tápláló, bár elterjedt, mégis csemege étel.

A hazánkban élő németek, főképp a Sváb nemzetiségűek nagyon értik termeszteni ezt az őshazájukból nemesítve hozott zöldséget, piacokon legkeresettebbek az általuk belakott Vecsés község és környéke termékei. Bármennyit termelnek, valamennyit eladják a háziasszonyok örömére.

De hasznos voltát akkor is megfigyelték, mikor egy-egy hordó savanyított káposztát vittek a hosszújáratú vitorláshajókra. A hajók legénységét a skorbut betegség erősen tizedelte, de azokon a hajókon ahol savanyú, vagy időközben megsavanyodott káposzta fogyasztása történt, ezen súlyos betegség elmaradt.

Mindezt tápértékének és a folytonosan frissülő C-vitamin tartalmának lehet köszönni. A savanyú káposzta fogyasztását ezután elrendelték a fegyvereseknél.

Hazai anekdota is tartozik ide, első állandó kőszínházunk, a Miskolci Nemzeti Színház a Reform korban a polgárság közadakozásából épült. S a büszke miskolci polgárok úgy jártak megtakarított pénzükből diadalmassá vált, s gondoskodásukkal óvott színházukba, hogy páronként vittek egy- egy csupor savanyúkáposztát, s az előadás alatt azt jóízűen bekebelezték.

De jutott a fokhagymás kolbászból, ebből abból is, vélhetőleg a színészek és énekesek nem kis örömére. A káposzta télire jól eltartható, vermelhető, szalma vagy faforgács közt sokáig megvan, konzerválható, savanyítható, nyersen vagy akár főzötten is hűtötten télen napokig tárolható.

Azt tartják, hogy a fagyos töltöttkáposzta, ahányszor csak felmelegítik, mindannyiszor jobb ízű lesz. Fogadjuk ezt jóindulattal, mert a húsgombócoknak nem használ a többszöri felmelegítés, vigyázni kell.

A fejes káposzta mellett igen fontos növény a kelkáposzta. Brassica oleracea convar, stb. Nagyon régi káposztaklón, a már említett római kori történetíró Plínius is utal rá.

Lippay kertészeti szakírónk Olasz káposzta néven ismerteti, de azzal, hogy közismert növény. Értő személyek nagyon finomra tudják főzni, a magyaros receptjében hagymával, fokhagymával, rántással vagy habarással készül, tápláló és rostanyagokban, vitaminokban gazdag étel.

Tömegek étkeztetésére – menzán, katonaságnál, stb. kiválóan alkalmas, viszonylag olcsó. Nem savanyítható, s téli eltartása sem olyannyira könnyű. Igen elterjedt az Alföld déli részén, ahol elegendő fényt, s a folyók sokasága végett elegendő vizet kap. A hideget kicsit jobban tűri, a fagyok beálltáig lábon lehet hagyni.

Káposztafélét kiskertben érdemes palántázni, jó eredményre lehet számítani. A palánta kínálat viszont olyannyira bőséges, áttelelő, rövid, hosszú tenyészidejű, korai, későbbi, vörös, fehér, laza vagy tömött fejű, stb. féle van, célszerű a kezdő kertészkedőknek a környék termelőitől kikérni tapasztalati tanácsaikat.

A káposzta tehát a mindennapok eledele, bár ha arra gondolunk, hogy a libapecsenyéhez vöröskáposztát párolnak, hát. No az nem mindennapi, hanem alkalmi, ünnepi étel, jó étvágyat fogyasztásához.

Receptek káposztára:

Paradicsomos káposzta:

Hagymát olajban tűzön megkapatunk, s rátesszük a tisztított, csíkosra vágott fejes káposztát. Két összezúzott fokhagymát, sót, köménymagot, kicsi törött borsot szórunk bele, összekeverjük, s kevéske vízzel felöntjük.

A forrásban lévő káposztához egy konzervparadicsom tartalmát adjuk. Összeforraljuk, míg a káposzta megpuhul, s kristálycukorral, fogyókúrázók édeskével ízesitik.

Világos rántással még egy kicsit forraljuk, s sült virslivel, haséval felszolgáljuk.

Káposztás cvekedli:

Német eredetet jelez a név, s az is, a sokak által szeretett jó káposztás tészta a svábok étele (is.) Reszelt káposztát világos barnára pirítunk olajban, s az elegyet kifőtt tésztával összekeverjük. Igen jó a fodros kockatészta e célra, nem tapad össze, jó ízű.

Sóval, borssal, kristálycukorral ízesítjük.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.