67 éve történt a normandiai partraszállás

A rossz idő majdnem megakadályozta a történelem egyik legnagyobb ostromát

1944. június 6-án vette kezdetét a történelem máig legnagyobb partraszálló hadművelete.

2011.06.06 11:24Konrád - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

"Az expedíciós hadsereg katonáinak, tengerészeinek és pilótáinak: Hamarosan elindulnak a nagy keresztes hadjáratra, amelyre hónapok óta készülünk. Önökön a világ szeme! Sok szerencsét kívánok, és Isten áldását kérem erre a nagyszerű és nemes vállalkozásra!"
 

Dwight D. Eisenhower
a szövetséges erők főparancsnoka

Fotó: Wikipedia

Röviddel éjfél után 24.000 brit, amerikai, kanadai és szabad francia ejtőernyős ugrott ki a szállítógépekből, hogy előkészítse a terepet a kora reggel meginduló invázióhoz. A légierő bombázással, a hadihajók ágyútűzzel készítették elő a terepet a több mint 160.000 katona által végrehajtott partraszállásához. A hadműveletben több mint 5000 hajó vett részt, ekkora flotta még soha nem állt össze egyetlen cél érdekében.
 
Az invázió Normandia 80 kilométeres szakaszán folyt le, amit 5 szektorra (Utah, Sword, Juno, Omaha, Gold) osztottak. A szövetséges erők főparancsnoka, Dwight D. Eisenhower eredetileg 5-ére tervezte az akciót, de a csatorna felett tomboló hatalmas vihar miatt 24 órával elhalasztotta. A következő nap sem volt ideális, mégis parancsot adott a hadművelet megkezdésére. A legvéresebb harc az Omaha parton következett be, ahol közel 5000 amerikai katona veszítette életét. Ez a teljes, mintegy 10.000 főre tehető veszteség fele.

A németeket több szempontból is meglepetésként érte a támadás. A főparancsnokság meg volt győződve arról, hogy a partraszállás Calais térségében fog bekövetkezni, hiszen a francia és angol part ott van a legközelebb egymáshoz. A már említett időjárási körülmények sem utaltak arra, hogy az invázió ezen a napon következik be. Elterelő akciók sora, valamint a francia ellenállás szabotázsai (telefon- és távíróvonalak elvágása, robbantások) szintén hozzájárultak, hogy a korai kritikus órákban a németek csak a fejüket kapkodják.
 
Sok magas beosztású tiszt, köztük a nagyhírű Erwin Rommel altábornagy sem nyugat-franciaországi parancsnokságán tartózkodott. Rommel és a nyugati parancsnok Gerd von Rundstedt sokat vitázott azon, hogy hova kell felvonultatni a védekező páncélos alakulatokat: Rommel szerint minél közelebb a partokhoz, mert a szövetségesek légi fölénye miatt nem lehet majd távolabbról mozgósítani őket, ezzel szemben Rundstedt és a páncélos erők vezetője, Geyr von Schweppenburg úgy vélte a tankokat Párizs köré kell koncentrálni és en masse lerohanni a szövetségesek hídfőjét. Nem segített az sem, hogy a Franciaországba telepített tartalék páncélosokat nem lehetett mozgósítani Hitler engedélye nélkül. Akit a legenda szerint még a partraszállás hírével sem mertek felébreszteni.

Figyelembe véve azonban, hogy a Harmadik Birodalom haderejének java ekkorra már jórészt felmorzsolódott a keleti front húsdarálójában nehezen elképzelhető, hogy bármivel is vissza tudták volna verni az angolszász erők támadását...

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.