Vélemény

A színház, mint undor és mocsok

Mióta a Nemzeti Színház ügye tart, jobboldali körökben rendszeresen előkerül egyfajta igény egy múltba forduló, klasszikus színjátszás iránt. Nem először olvasni olyat jobboldali szerzőtől, hogy a színháznak nem a mocsokról, undorról és sötétségről kellene szólnia.

2011.05.31 13:57Simon Zoltán - ma.hu

Csakhogy a színház szerepe nem az, hogy rózsaszínre fesse a valóságot: akkor jó az előadás, ha tükröt tart elénk. Akkor is, ha nem tetszik, amit benne látunk.

Össztűz zúdult Borkai Zsoltra, Győr fideszes polgármesterére, amiért a győri képviselőtestület Eperjes Károly helyett Forgács Pétert tette meg a város színházának igazgatójává. A Magyar Hírlapban Szentesi Zöldi László egyenesen arról ír, hogy Eperjest világnézete tette „alkalmatlanná” a színház vezetésére. Ami azt sugallja, hogy valamit rettenetesen félreért.

A Magyar Hírlap cikkének megalapozottságáról nem célunk véleményt formálni, megteszi ezt helyettünk a bíróság: Borkai Zsolt polgármester ugyanis egy interjúban kijelentette, bepereli az újságírót. Nem akarunk igazságot szolgáltatni az Eperjes-Forgács párharcban sem. Az írásban azonban van egy olyan mondat, amit a jobboldal egy része rendszeresen használ a hatalmi ambíciók elfedésére kultúrpolitikai vitákban, ezt pedig érdemes jobban körüljárni.

A szerző szerint Eperjes többek között azért nem lehetett színházigazgató, mert megindult ellene a suttogót propaganda, hogy Orbán Viktor barátja,  „és az általa igazgatott színház nem a sötétségről, undorról, mocsokról szólna”. Önmagában is nevetséges, mennyire félreérti a korszellemet az, aki szerint 2011-ben azzal le lehet járatni valakit (egy fideszes többségű!) közgyűlés előtt, hogy a miniszterelnök barátja – ami ráadásul köztudott. A mocsokról, undorról és sötétségről szóló mondat azonban ennél sokkal érdekesebb, így bővebb magyarázatot igényel.

A jobboldal egy része - Blaskó Balázstól Eperjesen át a Magyar Hírlap publicistájáig - szerint tehát az előadásoknak nem a modern kor problémáiról kellene szólnia. Önmagában is erkölcstelennek tartják azt, ha a színpadon erőszak, szex, politikai extrémizmus, gyűlölet vagy a modern kor bűntettei jelennek meg. Holott az, ha egy előadásban ezek a dolgok megjelennek, nem egyenértékű azok propagálásával. Attól még, hogy egy előadásban szerepet kap péládul a pedofília, a heroin vagy az orális szex (amit a KDNP-Jobbik világkép nagyjából azonos bűnként kezel), a rendezés nem válik erkölcstelenné. Ezt szerencsésebb fejlődésű országokban le sem kellene írni, olyan evidens.

Egyszerűen el nem tudunk képzelni jobb módszert a színház, mint műfaj kiüresítésére annál, hogy ha az előadások nem reflektálnak a valóságra. Az Eperjes-Blakó-féle színház kiválóan alkalmas lehet arra, hogy iskolások könnyebben befogadjanak egy kötelező olvasmányt, de erre egy rajzfilm vagy képeskönyv is képes. A letisztult, árnyalt jellemrajz nélküli karakterekkel, gonosz-jó tematikában gondolkodó előadások képtelenek ellátni azt a funkciót, ami a színházi műfajt életre hívta, Az irodalom, a film és a színpadra vitt dráma is akkor igazán mély és elgondolkodtató, ha képes rámutatni a hibáinkra, ha a valóságra és nem valamiféle képzelt idilli állapotra reflektál.

Természetesen van létjogosultsága másféle koncepcióknak is. De egészen abszurd, hogy egy réteg morális alapon követelje a művészetben a valóság elkendőzését. Márpedig Magyarországon jelenleg ez zajlik. Amíg azonban Alföldi Róbert a Nemzeti igazgatója, és a Orbán Viktor személyes barátját sem kötelező kinevezni a győri színház élére, ez a hangos, erőszakos kisebbség szerencsére nem diktál. Többek között azért sem, mert van a jobboldalnak egy másik része, akik valószínűleg értik a színház lényegét. És valószínűleg ők is szívesebben nézik Alföldi Róbert, mint Blaskó Balázs vagy Kerényi Imre rendezéseit.

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.