A 66 éves zenész lánya még egyéves sincs

Blackmore Ősze: kispapa az öreg rocker

Pálya- és kortársaihoz hasonlóan nagypapakorú "kispapa" Ritchie Blackmore is. A hard rock egyik legkiemelkedőbb gitárosa, a Deep Purple, a Rainbow, a Blackmore's Night fő motorja és szerzője most töltötte be 66. életévét, miközben lánya, Autumn (magyarul: Ősz) még egyéves sincs.

2011.04.18 09:39MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Blackmore akár együtt is tologathatná a babakocsit és játszóterezhetne az ugyancsak 66 esztendős Rod Stewarttal, ha nagy barátok lennének, és egymás szomszédságában élnének. (A smirgli hangú énekes 8. gyermeke szintén pár hónapos.) És éppenséggel lehetnének, hisz régóta ismerik egymást. Amikor hajdanán, még a hatvanas évek végén a legendás Deep Purple - amelynek gitárosa és legfőbb zeneszerzője volt Blackmore - énekest keresett, sokan jelentkeztek. Közülük senki sem felelt meg, az egyik pályázó próbadalolását pedig egyenesen kiröhögték. Az illetőt úgy hívják, hogy Rod Stewart...
   
A Deep Purple - második - énekese azután idővel Ian Gillan lett, a zenekar pedig 4. lemezével, a Deep Purple in Rock cíművel korszakot nyitott. Ez a mérföldkő elsősorban Blackmore-nak köszönhető, a másik fő szerző, Jon Lord billentyűs inkább komolyzenei érdeklődésű. Blackmore azonban meggyőzte, hogy próbáljanak inkább "számosabb" lemezt csinálni, tehát amelyen nem csupán egy nagy mű van, hanem több szám - és ha nem jön be, még mindig visszakanyarodhatnak a szimfonikus zenekarral körített rockversenyművekhez.
   
A lemez fogadtatása azután Blackmore-t igazolta, a rajta lévő hét szám közül a Child in Time maga is klasszikussá vált, és benne van minden, mely a Deep Purple erénye: lírai és energikus végletek, kiváló hangszerszólók, Gillan éneklése pedig fantasztikus és egyedi: valamelyest lágy még a legsikoltóbb magasságokban is.
   
Blackmore azonban nem fért össze Gillannal, és pár év - meg remek (és kevésbé remek) lemez - után az énekes távozott a Purple-ből. Három év múlva Blackmore is, megalapította a Rainbow-t, mely a Deep Purple utódzenekari közül messze a legtöbbre vitte, és amelynek tagjait Blackmore lemezről lemezre cserélgette. Idővel ismét össze-összeverődött a Deep Purple legendás, második felállása - Gillannal a fronton -, mígnem Blackmore annyira megelégelte a dolgot, hogy egy világturné közepén összetépte útlevelét, lehetetlenné téve a további együttzenélést.
   
Egy ideig még "elRainbow-zgatott", azután hatalmasat váltott: "reneszánsz emberré lett". Megalapította a "renrockot", reneszánszos hangvételű, folkos rockot játszó Blackmore's Nightot, amelynek fő énekese és szövegírója mostani - negyedik - felesége, Autumn anyja, Candice Night.

Vissza nem tudta idézni, mit játszott pár perccel korábban

A hard rockot kedvelők közül rengetegen átkozzák "Blackmore-nét", amiért eltérítette urát a "tündéri" dalocskák világába, ám nem ő a ludas.
   
Blackmore-t egyrészt nemigen lehet terelgetni, másrészt évtizedek óta szívesen hallgatott reneszánsz zenét. Szinte hihetetlen, hogy már a Made in Japan dupla koncertlemez idején a szállodába visszavonulva andalító muzsikával pihentette füleit és idegeit, miután a világ leghangosabbnak kikiáltott rockbandájában harcolt a húrokkal. És mindig improvizatíve. Egyrészt mert lusta megjegyezni, hogy pontosan miket játszik, másrészt mert képtelen rá.
   
Elképesztően rossz a zenei memóriája alkotás közben, olyannyira, hogy idővel állandóan magnó pergett, mert ő ugyan vissza nem tudta idézni, hogy éppen mit játszott pár perccel korábban. Mindazonáltal akad néhány szólója vagy szólórészlete, amelyet mindig - legalábbis hosszú éveken át - hangról hangra pontosan elismételve játszott. Ezek egyike a Highway Star - melynek megalkotása idején előszeretettel hallgatott Mozartot -, de idővel még ezt is máshogy játszotta, Deep Purple-beli munkássága legvégén pedig vízzel "kombinálta": leöntött egy operatőrt. A félliteres műanyagpoharat messziről dobta, sokan azt hitték és hiszik még mindig, hogy Ian Gillan volt a cél, ám csak a filmező, és azért, mert megszegte az előzetes megállapodást. Ritchie kikötötte ugyanis, hogy nem lehet a színpadon más, csak a zenekar.
   
Kiállhatatlannak, kibírhatatlannak, zord, mosolytalan, mogorva embernek tartják-mondják, ám ez csak részben áll. Morgása zenésztársaival főleg szakmai igényességből fakad. Valóban nem csupaderű ember, ám sokat változott: felesége szerint régen egyáltalán nem mosolygott, manapság viszont szinte minden nap előfordul - egyszer.
   
Maga Blackmore ezt az arányt bőven elengedőnek tekinti. Pedig tréfás ember ő, az a fajta, akire azt mondják, hogy hülye viccei vannak. Előfordult egy franciaországi Rainbow-turnén, hogy az akkori énekes - Joe Lynn Turner - épp szólószámát adta elő, eközben Blackmore lelopakodott a színpad elé, és zenekara többi tagjával megdobálta a táncikáló Turnert paradicsommal, egyéb zöldséggel. Az énekes a reflektorok miatt nem látta, ki dobál, és fennhangon szidni kezdte a franciákat, akik viszont azt nem értették, hogy ugyan mi a baja velük...

Torz a zord kép

Blackmore fia - az immár 47 éves Jürgen Richard Blackmore - csak megerősíteni tudja, hogy mennyire hamis vagy legalábbis torz a zord kép apjáról.
   
Ritchie nagyon korán - 19 évesen - lett apa, és ugyan 3 év múlva hátat fordított családjának, idővel rendszeresen találkozott fiával. Ahogy megérkezett a "gyerek", már nyomta is kezébe a gitárt. Jürgen ugyanis gitárkészítő lett és rockgitáros. Olyannyira, hogy apja hajdani Rainbow-jának egy felállásával koncertezget pár éve. Az "öreg" Blackmore így aztán viszonylag mégis gyakran játszott fiával, ráadásul a zenélés mellett a labdarúgás is közös szenvedélyük. A Deep Purple idején a zenekar többi tagja sokszor csak azért focizott, "hogy Ritchie örüljön".
   
A labda kergetése mindennapos Blackmore-nál, délelőttönként "fociidő" van. Mostani feleségét is egy meccsen ismerte meg, a Purple és technikusi csapata egy New York-i rádió ellen játszott, Candice pedig ott dolgozott. Ő ugyan nem volt a pályán, de onnan már abban a kocsiban távozott, amely Blackmore-t vitte - ő nemigen vezet -, a rocklegenda pedig ott cserélte le cipőjét, zokniját. Utóbbi azért érdekes, mert azzal érintette meg először Candice-t - és az arcán. Hátralegyintette - viccből.
   
Blackmore fián kívül gitárosok tömkelegére hatott és hat mind a mai napig. Színvonalas rockzenét kedvelő tizen- és huszonévesek istenítik, tanulják el tőle - és egymástól - a világhálóra feltöltött szólókat, a klasszikus Blackmore-szerzeményeket. Akad köztük, aki oly tökéletesen járta végig a blackmore-i "húrutat", hogy immár "more Blackmore than Blackmore", Blackmore-nál is Blackmore-abb: egyenesen "Blackmost". Egy olasz gitárosnak, Luigi Montanarónak sikerült ez a bravúr, a neten ellenőrizhető.
   
Blackmore hatására még egy példa: az egyszerre egy helyen ugyanazt játszó legtöbb gitározó ember Guinness-rekordjául is Blackmore-mű szolgált, a Smoke on the Water - Füst a víz felett - úgynevezett riffje (jellegzetes gitár témája).
   
A magyar Blackmore-kedvelőknek egyébként nagy szerencséjük van, a világon feltehetően a legalaposabb és legélvezetesebb könyv a "man in blackről" magyar: Németh Géza írta egyebek közt a legjobb angolszász Blackmore-portrékat ötvözve.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.