Nem lesz savanyú a magyar narancs

A tanúval indított a magyar szatirikus filmek fesztiválja Párizsban

Bacsó Péter A tanú című filmjének vetítésével kezdődött szerda este a nagy hagyományra visszatekintő párizsi Cinématheque-ben (filmmúzeum) a magyar szatirikus filmek fesztiválja.

2011.03.31 07:36MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Az Európai Unió soros magyar elnöksége alkalmából a Párizsi Magyar Intézet (PMI) által összeállított egyedülálló retrospektív sorozatot Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára nyitotta meg.

Az április 11-ig tartó filmfesztivál célja a magyar filmgyártás szatirikus vonulatának történeti áttekintése a hetvenes évektől napjainkig, mintegy 18 alkotás bemutatásával. Egyebek mellett Keleti Márton Tizedes meg a többiek, Gyarmathy Lívia Ismeri szandi mandit?, Dárday István-Szalai Györgyi Jutalomutazás, Sándor Pál Régi idők focija, Tímár Péter Csinibaba, Pálfi György Hukkle, Keményffy Tamás Mázli, s Török Ferenc Koccanás című filmjét tekinthetik meg a francia nézők.

"Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni: Köszönöm. Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról" - idézte megnyitójában Szőcs Géza a Cinématheque nagytermének zsúfolásig megtelt nézőtere előtt Örkény István egyik egyperces novelláját a groteszkről.

A kulturális államtitkár szerint a magyar filmművészetre jellemző, hogy sokan megvalósították a gyakorlatban Örkény tanácsát és a leírt módszer szerint számoltak be alkotásaikban az elmúlt negyven év groteszk magyar világáról.

A groteszk, a bohózat vagy a burleszk eszközeivel a bemutatásra kerülő filmek rendezői saját korukban is megnevettették és ma is megnevettetik a nézőket, akik a filmeket látva valójában önmagukon, saját tehetetlenségükön vagy furcsaságaikon nevetnek a mai megfejthetetlen groteszk korban - hangsúlyozta az államtitkár. Szőcs Géza nyilvánosan megköszönte a PMI, a Cinématheque, valamint a Clavis Films produkciós iroda együttműködését a filmfesztivál létrehozásában. Serge Toubiana, a Cinématheque igazgatója köszöntőjében elmondta: "jópofának és érdekesnek" tartotta a Párizsi Magyar Intézet lelkes fiatal csapatának, Varga Csaba művészeti vezetőnek és a programot összeállító Jeney Zoltánnak az ötletét, amikor néhány hónapja megkeresték azzal, hogy a magyar EU-elnökség apropóján a szatirikus filmekből szeretnének fesztivált rendezni.

"A magyar filmművészetet jól ismerjük Franciaországban. Ismerjük Jancsó Miklóst, Elek Juditot, Mészáros Mártát, Szabó Istvánt vagy Tarr Bélát, mert az ő filmjeiket láthattuk a francia fesztiválokon és mert ismert rendezők külföldön. A (szatirikus) retrospektív sorozatban bemutatásra kerülő filmek viszont nem ismertek Franciaországban, gyakran azért, mert a cenzúra hatálya alá estek a kommunista rendszerben ... Most viszont megismerhetjük a magyar valóságnak egy szeletét a hetvenes évektől napjainkig a vígjátékokon, a nevetésen, a fortélyosságon és a szatírán keresztül" - mondta az igazgató.

A filmfesztivál keretében április 5-én a PMI kerekasztal-beszélgetést szervez az irónia szerepéről a hatvanas évek végi magyar társadalmában és filmművészetében magyar és francia filmesztéták - Kovács András Bálint, Fáber András, Kristian Feigelson és Jean-Pierre Jeancolas - részvételével.

Örkény István: Arról, hogy mi a groteszk

Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni. Köszönöm.

Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról. Íme, a világ fejtetőre állt. Férfilábak kalimpálnak a levegőben, visszacsúsznak a nadrágszárak, a s lányok, ó, ezek a lányok, hogy kapkodnak a szoknyájuk után!

Ott egy autó: négy kereke a levegőbe, mintha egy kutya a hasát akarná vakartatni. Egy krizantém: keljfeljancsi, vékony szára az égbe mered, ahogy a fején egyensúlyozza magát. Egy gyorsvonat, amint füstcsóváján tovarobog.

A Belvárosi Plébániatemplom a két tornyán levő két kereszten kevő két villámhárító hegyével érinti csak a földet. És amott egy tábla a kocsma ablakában.Bent egy dülöngélő vendég - fejjel aláfelé - elhozza sörét a söntésből. A sorrend: lent a hab, rajta a sör, fent a pohár talpa. Egy csöpp nem sok, de annyi se csordul ki.

Tél van? Hát persze! Hiszen felfelé szállingóznak a hópelyhek, és az égbolt jégtükrén lóbálózva iringálnak a korcsolyázó párok. Nem könnyű sport! Keressünk most már vidámabb látványt. Ímhol egy temetés! Fölhulló hópelyhek közt, fölcsöpögő könnyek fátyolán át végignézhetjük, amint a sírásók két vastag kötélen fölbocsátják a koporsót. A munkatársak, ismerősök, közeli s távoli rokonok, továbbá az özvegy meg a három árva göröngyöt ragadnak, s elkezdik a koporsót hajigálni. Jusson eszünkbe az a szívettépő hang, amikor a sírgödörbe ledobált rögök megdobbannak és szétomlanak, az özvegy sír, jajonganak az árvák...

Milyen más érzés fölfelé hajigálni! A koporsót eltalálni mennyivel nehezebb! Először is jó göröngyökre van szükség, mert a porhanyósabbja félúton szétesik. Van hát kapkodás, lótás-futás, taszigálódás a kemény rögökért. És hiába a jó göröngy; a rosszul célzott rög visszahull, és ha eltalál valakit - pláne, ha egy gazdag, előkelő rokont -, kezdődik a vihorászás, a káröröm egészséges kuncogása. De ha minden stimmel - kemény a rög, pontos a célzás, s telibe találja a deszkakoporsót -, megtapsolják a dobót, derűs lélekkel térnek haza, és sokáig emlegetik a nagy telitalálatot, a kedves halottat és ezt a mókás, pompásan sikerült szertartást, melyben nyoma sem volt a képmutatásnak, a tettetett gyásznak, a hazudott részvétnyilvánításnak.

Kérem, szíveskedjenek kiegyenesedni. Amint látják: a világ talpra állt, önök pedig emelt fővel, keserű könnyekkel sirathatják kedves halottaikat.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.