A Louvre 2010-11-ben ezt mutatja be

Kiállítássorozattal tisztelegnek a 18. századi művészet előtt

Az első, 16-18. századi könyveket bemutató tárlat 2010 szeptemberében nyílt meg, ezt követte a múzeum 1750-1792 között kincseinek rendhagyó kiállítása, majd az Antikvitás újrafelfedezése: Újítás az ellenállás jegyében nyílt tárlat.

2010.12.14 17:30MR2
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Az Antikvitás újrafelfedezése: újítás az ellenállás jegyében című kiállításon több mint 150 mesterművet állítottak ki a szervezők, amivel bemutatják: a neoklasszicizmusnak nevezett korban értékelődött fel az ókori művészet feltámasztásának igénye.

Az új művészeti ágban sokan a rokokó ellenfelét látták, az új stílus ugyanis előszeretettel használta az ókori görög és római motívumokat, mintákat. Az 1760-es évek elejétől aztán különféle alternatív művészeti mozgalmak bontakoztak ki, melyeket az ősi források ihlettek. A művészek világszerte az ókori művek mintájára alkottak, ám az így keletkezett egyedi stílust sajátjuknak tekintették.

A régészet kevésbé mozgatta meg a művészek fantáziáját, inkább a reneszánszból, a 17. századi ideákból, de akár a középkor művészetéből is merítettek. A század utolsó negyedében egy új, egyetemesebb ábrázolási rendszer is meghonosodott: az ősi szigor stílusa. Az építészetben is megjelent az irányzat, amelyre a hatalmas márványfelületek alkalmazása és a monumentalitás volt jellemző. A most látható kiállítást három témakor köré szervezik, melyek kronologikusan követik egymást. Az első korszak a klasszikus művészet iránti vonzalom időszaka (1730-1770).

Ebben a néhány évtizedben az európai művészek gyakran ellentmondó, de szenvedélyes módon vették alapul az antik művészet elemeit.

Az irányzat elsősorban a szobrászművészetben jelentkezett, Bouchardon vezetésével, aki ötvözte a naturalista elemeket a klasszikus művészet örökségeivel. 1760 körül a szobrászatban és a festészetben az új kohéziós elemek kezdtek összeolvadni az antik művészet formáival.

A korszak legnevesebb művészei közé tartozik Mengs, Batoni, Hamilton, Greuze, Pajou és Clodion.

Louvre

Az ellenállás időszakában, a 18. század második felében nem minden művész tekintett úgy az antik kultúrára, mint a neoklasszicizmus képviselői.

Az utóbbiak igyekeztek a rokokó harsány világát ellensúlyozni, ezért a kiállítás egyik része ezekre az ellensúlyozó irányzatokra koncentrálódik. Ilyen a neobarokk irányzat is; a művészek a barokk műalkotásokat veszik alapul. A neobarokk irányzat képviselői közé tarozik Bernini, Pietro da Cortona és Tiepolo illetve Francesco Solimena is.

Ez a mozgalom először Itáliában jelent meg, majd Franciaországban és Spanyolországban is felbukkant, és legkésőbb az angol művészetben jelent meg.

A neomanierizmus, mely az 1750-es években jött létre, - célja hogy megemlékezzen a reneszánsz kor nagyszerű teljesítményéről, fejlődéséről - szintén az antik művészetben gyökerezik; vezető művészei Batoni, Julien de Parme, Cades, Nollekens, Deare, Caffieri és Allegrain voltak.

A harmadik legfontosabb irányzat a neogótika, amelyet Füssli, Barry, Sergel, Banks és Desprez képviseltek.

A kiállítás utolsó szakasza az érett neoklasszicista alkotásokat mutatja be, témák szerint több részre osztva. Az erkölcsös világ, a városi táj, a belsőépítészet és a hősies testi arányok ábrázolásával találkozhat a látogató - többek között - Sergel, Houdon, Schadow, Julien, Canova, Ledoux, David, Drouais és Regnault nézőpontján keresztül.

A Louvre évadzáró kiállítása 2011 januárjában nyílik, a múzeum akkor Franz Xaver Messerschmidt munkáit mutatja majd be.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.