Itt a nagysikerű képregénykötet második része!

Homokot a szemnek - Neil Gaiman magyarul mesél

A napokban kerül a boltokba a világszerte elismert fantasy-szerző, Neil Gaiman Sandman sorozatának második kötete. Ennek kapcsán kicsit utánajártunk a szerző munkásságának.

2010.03.23 14:13adamik zsolt/ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret



ui., 2.: Kis hazai "gaimanológia"
...avagy - kis túlzással - sorra vesszük a hazánkban napvilágot látott Neil Gaiman írásokat. A csoportba szedés elvét követve mindig a kiadó neve a legfelső a sorban.

Beneficium

Elveszett próféciák (Good Omens, 1999.)
Terry Pratchettel közös a toll – információnak talán elég ennyi is.

Tükör és Füst (Smoke and mirror, 1999.)
Gaiman mesélőmánia tekintetében – nincs mese - a kortárs irodalom ingujjába bújtatott dupla ász. Ki a fenének jutna eszébe kiforgatni a Hófehérke-történetet úgy, hogy ha utána feltűnnek az erdőből a Disney-féle mókatörpék, beleborzongjon a rémületbe az egyszeri olvasó? Bemelegítő novelláskötetnek kitűnő, ráadásul farzsebben simán elfér.

Szukits kiadó

Amerikai Istenek (American Gods, 2003.)
Gaiman egyik, ha nem a legjobbja: rég elfeledett mennybéliek egy volt fegyenccel játszatnak passiót az Amerikai senkiföldjén. Kárhozottak kavarnak a 66-os úton – 371 oldal hatalomról és hitről. Ha kicsit jobban odafigyel, az ember rá kell jöjjön: mesélni talán a legjobb dolog a világon.

Agave

Sosehol (Newerwhere, 1996., itthon 2006.)
Letompított BBC-s metrómeséből így kell tökös urban-fantasyt írni. Szokás szerint semmi új, de Gaiman olyan ügyesen keveri a szószt a szó szerinti undergroundban, hogy az olvasó WC-re nem mer kimenni, nehogy valami történjék közben.
Jeles autorunk Csodaországba vezető ajtómániája is ehelyütt tetőzik egyébként: ez az Ajtó jár.

Csillagpor (Stardust 1999., itthon 2007.)
Kis hazánkban a filmmel együtt piacra dobott, bájos-bajos ujjgyakorlat. Nem rossz, nem rossz, sorok írójának véleménye szerint azonban a mozivásznon nagyobbat sistergett a mágiakémia.

Törékeny holmik (Fragile things, 2008)
Újabb novelláskötet, ahol Sherlock Holmes – vagy minimum egy Moriarty – lovecrafti csápos borzalmak szolgálatában kerül szembe önmagával, és amelyben az Amerikai Istenekből megismert Árnyék hiába utazik Skóciába: ott sem marad (haha:) istentelen. Kitűnő válogatás.

Coraline (2009)
Talpraesett kislány beleun az otthoni levegőben unalmasan páráskodó miazmába, és egy (nofene) igen baljós ajtón keresztül gombszemű anyuhoz menekül a Másik Házba. Ahol minden ugyanaz, de mégis jobb, de sokkal. Persze, hogy csupán ideig-óráig – mikor pedig besokasodnak az aggasztó jelek, gombszemű anyu varródoboza is rögvest előkerül.

Igen finom falat, Selick szuper bábmozija azonban valahogy nagyobb és szaftosabb harapás - Gaiman ellenben besegített a forgatókönybe, amit felfoghatunk akár szimpatikus önkorrekcióként is. Jár is az ötös, pirossal.

Anansi fiúk (Anansi boys, 2009.)
Amerikai Istenek spin off, a Nagy Istenes Könyv legszuperebb figurájának, Mr. Nancynek a tőrőlmetszett kölkeivel. Mi tagadás: nem Gaiman legsikerültebb munkája, mégsem unalmas. Simán kihagyható, de csak annyira, amennyire új Gaimant kihagyni érdemes. Vagyis semennyire sem.

Cartaphilus

Sandman, az Álmok Fejedelme - Prelűdök és noktürnök
Sandman, az Álmok Fejedelme - A babaház
Ugyan tény, hogy aki Neil Gaimant itthon kiad, rossz ember nem lehet, mégis, azt kell mondjuk, a Cartaphilus a Sandman képregények hazai megjelentetésével a honi rajongók templomába minimum egy színes-szagos, háromkockás comics-Jézusként robbantotta be magát. Egyáltalán: Alan Moore klasszikusa, a Watchmen után, mely a kiadó kezei közül három kötetben, 2009-ben került a boltok polcaira, remélni sem mertünk ekkora kegyet.

A füzet gyönyörű, Tothh Benedek fordítása az aprólékos utalásmagyarázatokkal teletömött függelékkel egyetemben pazar. Az igazság az, hogy meg sem érdemeljük, és most mégis itt a második kötet - álljon itt ajánlóképp a Cartaphilus oldaláról szemérmetlenül lelopott néhány sor a Babaházról.

„Az Álmok Fejedelmére új kihívások várnak a hosszú rabság után: helyre kell állítania birodalmát, meg kell fékeznie néhány elszabadult alattvalóját, és egy közelgő álomörvénnyel is szembe kell néznie. A SANDMAN-eposz második kötetének főszereplője Rose Walker, aki miközben hozzátartozóit keresi, egyre jobban belebonyolódik az Álomvilágba, ahol néha igencsak bizarr és különleges lények tanyáznak, valamint furcsa és rémisztő események történnek.

A BABAHÁZ lapjain két nagyszerű, novellisztikus fejezet is olvasható: Nada, a gyönyörű királynő legendája, és a haláltól megkímélt Hob Gadling századokon átívelő története. E mesék kiemelik az Álomúr időtlen voltát, és megmutatják jellemének gyarló és emberi vonásait is.”

prev[2/2]
  1. 1. oldal
  2. 2. oldal

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.