Bólébál - önéletrajzi regény
Hallgatott, hazudott, most mesél a múltról
Örök igazság: mindenkinek megvan a maga regénye. Némelyeknek az élet egy hatalmas történet, másoknak sok apró novella egy kötetbe összefűzve.
2008.07.04 17:27ZONAPaulinyi Tamás a gyermekkoráról vall tragikomikus, a lélek borzasztó mélységébe nyúló és mégis mesebeli művében, a Bólébálban. Mindennapi betevőnek Szélesi Sándor író ajánlja a könyvet. Az élet önmagában tragikus: ha elég hosszú időszakot tekintünk át, túllép az örömökön és a boldogságon, és a sötét oldal győzedelmeskedik. Komikussá csak akkor válik, ha eltorzítjuk.
Ha az, aki átéli, olyan lencsén keresztül néz élete történéseire, hogy az alapvető drámának feltárul a fanyarul mulatságos, esetlegesen morbid és végletekig emberi oldala is. A tragédia a szemlélőn át, csakis a szemlélőn át lehet tragikomédia. És micsoda szerencse, ha a szemlélő ezt meg tudja osztani másokkal. Például úgy, hogy regényt ír belőle. A Bólébál főhőse, maga Tamás – Cucu –, akinek hatéves korától követhetjük nyomon a sorsát.
Az író tehát negyven évet lép vissza az életében, négy évtized letisztult tapasztalataival átszőve adja vissza gyermekkorának szörnyű történéseit: az alkoholista családot, elvált szülőket, betegségeket, szeretőt, művészeket, barátokat, eseményeket és eseménytelenségeket. Ez a négy évtized a torzító lencse, amely felbontja, kifordítja és újból összerakja a nagy egészet.
Lehetőséget nyújt arra, hogy a történteket a következményekkel együtt mutassa meg, összemosson két jelenetet, melyeket évek választanak el egymástól, és ezáltal megkönnyítse a régmúlt feldolgozását, elfogadtassa a nyomasztó sorsszerűséget.
Részletek a Zónában!