Portré a zeneszerzőről

270 éve született Luigi Boccherini, akit "Haydn feleségének" csúfoltak

Kétszázhetven éve, 1743. február 19-én született Luigi Boccherini olasz zeneszerző, csellista, akinek Menüettje ma is gyakran felcsendül.

_{2013.02.19 06:14MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Luigi Rodolfo Boccherini luccai zenészcsalád sarja volt, így az anyatejjel szívta magába a muzsika szeretetét. Apja nagybőgős volt - tőle tanult meg gordonkázni -, bátyja pedig költő, aki egyebek között a Mozart-vetélytárs Antonio Salieri és Joseph Haydn több operalibrettóját jegyezte. A kis Luigit 13 évesen Rómába küldték, hogy a Szent Péter székesegyház zenei igazgatójánál, a kor neves csellistájánál tanuljon. Az Örök Városban új zenei hatások is érték, megismerkedett Palestrina és Corelli polifon stílusú műveivel.

Boccherini alig volt 14 éves, amikor apjával a bécsi Burgtheater zenekarában játszhatott. 1760-ban saját darabjait - két hegedűre és csellóra írott triókat - is előadta az osztrák császárvárosban, ahol megismerkedett a zeneszerző Gluckkal. Huszonegy évesen hazatért Luccába, mert a helyi templomi és színházi zenekarokba hívták, s két oratóriumot is írt. A fiatal csellista megújította a vonósnégyes műfaját, nála a cselló szólama egyenlő rangra emelkedett a hegedűével és a brácsáéval.

Az ismert és elismert virtuóz Boccherini apja halálát követően 1766-ban Párizsba ment, ahol fellépései szenzációt keltettek, több kamarazenéjét (Hat vonósnégyes, Hat duett két hegedűre, Hat trió két hegedűre és csellóra) és D-dúr szimfóniáját itt adták ki. A párizsi spanyol követ biztatására néhány évvel később Spanyolországba költözött, és a lelkes műkedvelő csellista III. Károly spanyol király fivére, Luis infáns szolgálatába állt. Madridban született több vonósötöse, valamint egyetlen operája, a La Clementina.

A zeneszerző 1787-től II. Frigyes Vilmos porosz király udvarában élt és alkotott, az uralkodó maga is amatőr zenész, Mozart, Beethoven és Haydn mecénása volt, s módfelett kedvelte Boccherini muzsikáját. A király 1797-ben bekövetkezett halála után takarékos fia megvonta a kegydíjat Boccherinitől, aki kénytelen volt visszatérni Madridba, ahol végül az akkori francia nagykövet, Napóleon Lucien nevű testvére vette pártfogásába. (Más források szerint ugyanakkor Boccherini az 1760-as évek végétől haláláig Madridban élt, s a porosz király számára csak komponált.) Boccherini élete végén elvesztette feleségét és három gyermekét, anyagi helyzete megrendült, utolsó évei magányban és nyomorban teltek 1805. május 28-án Madridban bekövetkezett haláláig. Ott is temették el, hamvait 1927-ben szülővárosába szállították.

Boccherini mintegy ötszáz művet komponált, elsősorban kamarazenét. Jelentős szerepet játszott a vonósnégyes műfajának fejlődésében, közel száz vonósnégyest, több mint 120 vonósötöst, vonóstriókat, zongoraötösöket, gitárötöst (köztük a spanyol zene ihlette Fandangót), gordonka-zongora szonátákat és több mint húsz szimfóniát írt. Vonósötöseiben nála szerepelt először a két hegedű és egy brácsa mellett két cselló; e hangszer virtuózaként csellóversenyeket is jegyzett, közülük legismertebb a B-dúr. Híres menüettje, amely önálló életre kelt, E-dúr vonósötösének egyik tétele. Az 1780-as évektől énekes darabokat is komponált, ezek közül az egyik legismertebb Stabat Matere. Műveinek jellemzője az "érzékenység", a lágy dallamosság és a hangszerek könnyed kezelése, virtuóz előadói stílusa műveiben is visszaköszön.

A zenetörténetben Bach és Vivaldi kapcsolatához hasonlóan őt Haydnnal szokták összehasonlítani, akinek stílusa meghatározó volt számára. Az osztrák mestert számos zenetörténész a vonósnégyes "atyjának", míg Boccherinit "nagybátyjának" nevezi, néhány élesebb nyelvű kortársa pedig egyenesen "Haydn feleségének" titulálta.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter