Őszinte vallomás Robert Mapplethorpe-ról

Megjelent Patti Smith könyve, Mapplethorpe-ról

Magyarul is megjelent Patti Smith, a népszerű amerikai énekes-dalszerző Kölykök (eredeti címe Just Kids) című könyve. Ebben a szerző a hatvanas évek végét, hetvenes évek elejét idézi fel, amelyet együtt élt át Robert Mapplethorpe későbbi világhírű fotóművésszel.

2012.09.08 12:35MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

"Szerencsés véletlenek összjátéka, hogy a könyv megjelenése egybeesik a budapesti Ludwig Múzeumban szeptember végéig látható Robert Mapplethorpe-kiállítással. A Magvető már a tárlat bejelentése előtt döntött a 2010-ben Amerikában kiadott mű magyar fordításának megjelentetéséről. Az időzítésnek persze jót tett a sikeres kiállítás" - szögezte le Turi Tímea, a Magvető Kiadó által gondozott könyv szerkesztője az MTI-nek.

Mint kifejtette, a könyv nemcsak jól megírt, de attól is izgalmas, hogy az 1968 és 1972 közötti időszakra fókuszál, azokra az évekre, amikor Smith és Mapplethorpe még nem futott be művészként, előbbi még nem punkénekesnő és dalszerző, utóbbi még nem fotóművész volt. Ahogy a könyvben Smith leírja, "Jancsi és Juliska voltunk, akik nekivágtak a világ sötét erdejének".

"Akkori közös életük nem a nyilvánosság előtt zajlott, mindketten még csak áhították a sikert és az elismertséget, miközben szegények voltak, sokszor egyik napról a másikra éltek. A könyvben Patti Smith felidézi, miként lökdöste Mapplethorpe-ot a fényképezés felé, szinte előbb, mint ahogy a férfi sejthette volna, hogy ezzel fog foglalkozni, nem pedig kollázsokkal. És ugyanúgy látta Mapplethorpe is jó előre, hogy Patti Smith-nek énekelnie kell, nem pedig festenie vagy rajzolnia" - mondta a szerkesztő.

Turi Tímea kiemelte, a könyv azt is kiválóan megmutatja, mennyire inspirálta egymást a két művész, miközben nagy különbség volt tevékenységük karaktere között. Hozzátette: Patti Smith számvetésének egyik legszimpatikusabb vonása, ahogy megpróbálja megérteni egy számára fontos ember művészetét, viszont van egy határ, ami mögé már nem tud lépni, ahol Mapplethorpe már túlságosan radikális neki.

"Patti Smith vadsága mögött a könyv egy törékenyebb, esendőbb embert is megmutat, akinek a művészethez olyan a viszonya, mint a legjobb értelemben vett rajongó kamaszlánynak" - tette hozzá a szerkesztő. A két művész kapcsolata szerinte inkább egy művészi-emberi szövetség volt és szerelmi kapcsolatuknak "csak" az vetett véget, hogy Mapplethorpe ráébredt arra: a férfiakhoz vonzódik. Hozzátette: ettől még a kölcsönös figyelem és múzsakapcsolat megmaradt közöttük, és a fotóművész Patti Smith-t ábrázoló képei - ahogy az a Lumú-beli kiállításon is látható - egyáltalán nem kapcsolódtak ahhoz a szado-mazo kultúrához, amelyhez más portréi igen.

"Mapplethorpe Smith-portréin a rocksztár, az énekes fiús, kicsit androgün külseje került előtérbe". A történet egyik legfontosabb helyszíne a New York-i Hotel Chelsea, amely szabad szellemiségével és rendkívül vonzó fizetési konstrukcióival (művészeti alkotásokkal is lehetett rendezni a számlákat) vonzotta a város fiatal művészeit a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején.

Itt lakott egy időben Smith és Mapplethorpe is. "Miközben a Chelsea-ben olyan nevek f

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.