Nem csillapodik a jókedv

Sziget 3. nap - Töltött zokni, boldog Bélák és desszertnek Vad Fruttik

Remek koncerteket tartogatott a Sziget 3. napja is, de mint mindig, ezúttal sem kizárólag a zenének jutott szerep, és végre megtudtuk, mi is az a töltött zokni.

Sziget 3. nap - Koccintósortól a Catsandoxig képgaléria

2012.08.11 12:14ma.hu - S. Á.
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Noha hivatalosan már 3, félhivatalosan viszont 6 napja tart a Sziget Fesztivál, a programok között még mindig akad szép számmal, ami várat magára. Ráadásul a napok múlásával egyre gyakrabban dönt a programok közötti válogatásban az a szempont, hogy hol lehet akár csak néhány percre is leülni. Rutinos fesztiválozók most valószínűleg rávágják: "bárhol", csak nem mindegy, hogy a nagy ücsörgés közepette még a színpadból is látszik-e valami, vagy már csak az előttünk ugráló-csápoló tömeg háta.

Szóval a Szigetet napjában többször is megjárni nemcsak hosszában vagy széltében, de néha még ide-oda cikázva is, érdemes lenne egyszer egy átlagos szigetelő lábára lépésszámlálót tenni, hogy az egy hét alatt hány kilométert tesz a lábába, és akkor még nem számoltuk azt az időt, amit járkálás helyett tánccal, ugrálással, vagy egyszerűen csak egy helyben állással - és nem üléssel - tölt.

Na ezek a szempontok miatt kerül egyre gyakrabban nyerő helyzetbe két egyformán szimpatikus zenei program közül az OTP Világzenei Nagyszínpad, amivel szemközt egy domboldal húzódik, ott kényelmesen lehet ülve is látni a koncertet, azazhogy lehetne, ha az ember lábába nem költözne bele a boogie, márpedig a PASO vagy utána az olasz Roy Paci & Aretuska koncertjén ez erősen korlátozza az ülvemaradási hajlandóságot. És még hol a nap vége!

Még a koncert vége előtt futás a sziget középső része felé, egészen pontosan a Nagyszínpad túloldalán lévő Pálinkaházhoz, ahol ingyen kupicákat osztogatnak, a sziget leghosszabb és legboldogabb koccintósorához. Nálunk csak a Compact Disco tagjai futottak gyorsabban, akiknek csupán percekkel korábban ért véget a koncertjük az A38 sátorban, de fáradtságnak nyoma sem volt rajtuk, miközben mosolyogva és kedvesen válaszolgattak a rajongók - és a megjelent sajtó képviselőinek - kérdéseire. Apró zavart csak néhány francia szigetelő okozott, akik a csöppnyi poharat egy hajtásra kiürítették, annyira örültek az ingyenitalnak, de miután elmagyaráztuk nekik, hogy még ne igyák meg, majd a koccintás után, akkor helyreállt a világ egyensúlya.

A Sziget leghosszabb koccintósora (Fotó: ma.hu - A galériához KATT a képre!)


A Béla vagyok és boldog feliratú kitűzőkkel megpecsételt eseményt követően ideje volt némi harapnivaló után nézni, ha már a pálesznek előre nem ágyaztunk meg, így bukkantunk a töltött zoknira egy közeli kenyérlángososnál - a tréfás nevű csemege valójában egy tortilla-szerűen feltekert, de alul-felül jól bebugyolált kelttészta mindenféle finomsággal megtöltve és kemencében ropogósra sütve. Külön riszpekt a pödört bajszú betyárlegénynek, amiért a döntésképtelen - kolbászos vagy csirkehúsos? - zsurnaliszta kedvéért külön legyártatta az extra, vegyes töltött zoknit, bár a fesztivál összességére elmondható, hogy átlagon felül rugalmasak az egyedi igények tekintetében.

És nemcsak ezért volt különleges a pénteki nap, hanem azért is, mert most először állt elő az a helyzet, hogy olyannyira nem sikerült a hátralévő fellépők között választani, hogy a széles kínálatból nem a legszimpatikusabb győzött, hanem egyfajta vegyesfelvágott született, sok-sok rohanással, majd a kilométerekben megfáradt lábak miatt egyre gyakoribb botorkálással. Az élmény leginkább a Magyar Dal Napjához hasonlított, ott lehetett előadónként 2, néha 3 számot hallani, csak ott nem kellett ennyit kaptatni közöttük.

Így viszont egy-egy falatot sikerült elcsípnünk a Nagyszínpadon fellépő The XX-ből, majd az őket követő Stone Rosesból, egyként lüktettünk a Vad Fruttik rajongóival, főleg a Sárga zsiguli újraértelmezett verziójára, lazulásképp pedig Bebel Gilberto kellemesen simogató bossa nova- és jazz-beütésű lounge-koncertjén fejeződött be a maratoni futás.

A szombati nap pedig még nagyobb pörgést ígér, már ha ezt lehet még fokozni, úgyhogy aki eddig szorgos munkával töltötte a hetet, annak most még inkább érdemes Óbuda felé venni az irányt: ha fizikailag nem is tartozik épp a pihentető kikapcsolódások közé a fesztivál, érzelmileg mindenképp nagy töltetet ad!

A Stone Roses (Fotó: MTI - A galériához KATT a képre!)


Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.