Kiállítják a Royal Society kincseit

Fehéren, feketén a 17. századi londoni élet és halál

John Graunt (1620-1674) brit statisztikus, demográfus a 17. századi londoni halandósági viszonyokat bemutató műve az egyik legérdekesebb darabja Royal Societynek az elmúlt háromszázötven év könyvritkaságait bemutató kiállításán.

2012.02.05 11:53MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A Royal Society Library Treasures (A Royal Society könyvtárának kincsei) című tárlat, amely június 21-ig látogatható, kiállítja Isaac Newton (1643-1727) angol fizikus, matematikus, csillagász  Philosophiae Naturalis Principia Mathematica (A természetfilozófia matematikai alapjai) című, a klasszikus mechanikát megalapozó művét a szerző saját kezű javításaival. Látható Charles Darwin (1809-1882) A fajok eredete című művének első kiadása, Albrecht Dürer (1471-1528) ritka anatómiai metszetei, vagy Galileo Galilei (1564-1642) forradalmi műve, az 1610-ben megjelent Sidereus Nuncius (Csillagok követe). E könyvek közül sokat még sohasem látott a nagyközönség.
   
A tárlat igazi csemegéje azonban John Graunt 1662-ben megjelent Natural and Political Observation upon the Bills of Mortality című műve, amelyből például kiderül, hogy a 17. század második felében az átlagéletkor 27 év volt, és a londoni lakosság 65 százaléka nem élte meg a 16. életévét.
   
A könyvnek köszönhetően megtudható, hogy 1648-ban volt egy haláleset, amely "viszketegség" miatt következett be, míg 1660-ban kilenc olyan személy hunyt el, akiket a "szakértői" vélemény szerint "megrémisztettek". Évente több olyan halálesetet is regisztráltak, amelyek okaként a "letargiát" jelölték meg.
   
A londoniakat meglepően gyakran vette a sírba a "bánat", amely két évtized alatt kétszáznál több személyt segített át a túlvilágra.
   
John Graunt 1647-57 között több mint harmincezer olyan halálesetet regisztrált, amelyek "sorvadás", azaz tuberkulózis miatt következett be. Ez meglehetősen sokkoló adat, figyelembe véve, hogy London akkori lakossága nem haladta meg a 350 ezer főt.
   
A brit statisztikus adatai rávilágítanak a himlő áldozatainak növekvő számára is: mig 1647-ben 139 személy hunyt el a betegségben, 1659-ben már 1523. Évente körülbelül két tucat áldozatot szedett a skrofulózis, a gümőkóros eredetű, évekig elhúzódó, nyirokmirigy-duzzanatokkal járó betegség.
   
John Graunt könyvéből az is kiderül, hogy a 17. századi londoniak némely problémája ma is gondot jelent. Így a szerző arra panaszkodik, hogy a város "ósdi" utcái nem képesek megbirkózni a növekvő forgalommal, de ír arról is, hogy London túlméretezett az országhoz képest. "Túl nagy a testhez viszonyítva a fej, s valószínűleg túlontúl erős" - véli a brit demográfus.

"John Graunt könyve arra világít rá, hogy a közegészségügynek köszönhetően mennyit javult a londoniak élete az elmúlt évszázadok alatt. A 17. században London egészen más város volt, mint napjainkban, noha lakosai már abban az időben is meglehetősen sokat szenvedtek a túlzsúfoltságtól és a túlméretezett forgalomtól" - emelte ki a tárlat kapcsán Jonathan Ashmore professzor, a Royal Society könyvtári bizottságának az elnöke.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.