Tessék megjegyezni: "minimalista-repetitív"

75 éves az üvegnevű zenefenomén

Január 31-én lesz hetvenöt éves Philip Glass, a kortárs zene egyik legnagyobb hatású alakja, a minimalista-repetitív (az ő szóhasználatával élve színházi) zene egyik alapítója.

2012.01.29 08:59MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Apja egy baltimore-i litván zsidó bevándorló rádiószerelő volt, aki lemezboltot is üzemeltetett. A családfő a kevésbé kelendő lemezeket hazavitte, így Glass korán megismerkedett Bartók és Sosztakovics zenéjével.

Különleges tehetségére utal, hogy 15 évesen már a chicagói egyetem matematika-filozófia szakos hallgatója volt, megélhetését pincérként és reptéri rakodóként biztosította. Egyetemi évei után a híres New York-i Juilliard zeneiskolában tanult zongorát és komponálást, ekkoriban kezdte elvetni a zeneszerzés általános szabályait. 1964-ben ösztöndíjjal Párizsba utazott, ahol Bach, Mozart és Beethoven technikáját elemezte. Az ottani avantgárd zenei törekvések hidegen hagyták, annál nagyobb hatással volt rá a színházi élet és a filmes új hullám.

Megismerkedett Ravi Shankar szitárművésszel, akinek zenéje annyira lenyűgözte, hogy Indiába utazott. Itt a dalai lámával is találkozott és a buddhizmus hatása alá került. Amerikába visszatérve keleti technikákat kezdett alkalmazni, zenéjéből száműzte a harmónia, a tempó és a dallam hagyományos elemeit, ezeket monoton, ismételgető stílus váltotta.

Minimalista zenéjével egyre nagyobb elismertségre tett szert. 1976-ban mutatták be a huszadik századi zene történetében mérföldkőnek számító Einstein on the Beach című operáját, amellyel visszatért a klasszikus európai harmóniákhoz. Ez a "Portré-trilógia" első darabja, a három művet Glass a történelmet megváltoztató embereknek szentelte. A sorban a második Satyagraha Mahátma Gandhi életének korai szakaszát dolgozza fel, a szanszkrit nyelvű szöveg a hindu Bhagavadgítából származik.

A harmadik operát Ekhnaton egyiptomi fáraónak szentelte, ezt óegyiptomi, héber és akkád nyelven éneklik.

Glass írt operát Amerika felfedezésének 500. évfordulójára, megzenésítette Kafka és Poe műveit, opera megírására ihlette Galilei, Kepler, és dolgozott a színház számára is.

A széles körű ismertséget filmzenéinek köszönheti. Glass zenéjét az egyszerű dallamok ismétlődése miatt repetitívnek nevezik. A film elején felhangzó dallam az egész alkotáson végigvonul, és apró ritmusbéli és/vagy hangszerelési változtatásokkal vissza-visszatér. 1983-ban Godfrey Reggio Kizökkent világ (Koyaanisqatsi) című alkotásához írt kísérőzenét, a szöveg nélküli alkotás pusztán a kép és a zene eszközével mutatja be a természet és a fejlett társadalmi lét közötti mély ellentétet.

Martin Scorsese Kundun című filmjének kísérőzenéjéért 1997-ben Oscar-díjra jelölték (miként Az órák, majd az Egy botrány részletei című filmdrámáért), a Truman Show-ért Arany Glóbusz-díjat kapott. Glass többször járt Magyarországon, legutóbb 2008-ban a Leonard Cohen versei és képei által ihletett A vágyakozás könyve (Book of Longing) című különleges művével.

Több versenyművet, vonósnégyest és szimfóniát jegyez, kilencedik szimfóniájának 75. születésnapján lesz az amerikai premierje. Zenét komponált a 2004-es athéni olimpia és a genfi nagy hadronütköztető megnyitójára. Meghívták a londoni olimpiához kapcsolódó művészeti fesztiválra, a tervek szerint jövőre az ő operájával nyílik meg a linzi operaház.

Dolgozott a popkultúra költőjének nevezett Allen Ginsberggel is, hatása kimutatható Mike Oldfield, a Talking Heads, a Tangerine Dream vagy a Coldplay zenéjén.

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.